Amikor kiüresednek a szavak – Demeter Szilárdtól P. Szűcs Juliannáig

„Nemrégiben jelent meg a hír, hogy a Mozgó Világ főszerkesztője, P. Szűcs Julianna a Demokratikus Koalíció előterjesztésére és vita nélkül »Több évtizedes művészettörténészi, szerkesztői és kritikai tevékenységéért, a sajtószabadságért folytatott küzdelmei elismeréseként« megkapta a Budapestért díjat.

Előre kell bocsátanom, hogy az indoklás első felével nincs gond: miért ne díjazza a DK az övéit és a díjazott csakugyan évtizedeken át mind a mai napig egy nívós lapot szerkeszt. Az indoklás második fele azonban elemzés után kiált. Egy olyan kínos ügyet dörgöl ugyanis az olvasók orra alá, ami a késői Kádár-rendszer »gyomorforgató disznósága« volt (Báron György megfogalmazása) és amit most akarva-akaratlan hőstettként igyekszik beállítani.

Ma már feltehetően csak az 50 év feletti értelmiségi korosztály emlékszik arra, amikor 1983-ban a kommunista kultúrpolitika leváltotta a Mozgó Világ főszerkesztőjét. Az ügy igazi botrány volt, mert ezután a szerkesztőség egyik tagja sem vállalta a kollaborációt és az egyetemen aláírásokat gyűjtöttek a régi Mozgó Világ mellett – bár ezzel állásukat, félévüket illetve egzisztenciájukat kockáztatták. Vagyis az történt, mint ma az SZFE illetve az Index esetében és a kockázat sem volt más – sőt talán nagyobb is, mert nyílt diktatúra volt.

Majd ez után jött P. Szűcs Julianna, akinek nem sértette erkölcsi érzékét az így megürült szerkesztőség elfoglalása. P. Szűcsnek bizonyára vannak azóta érdemei, ezt senki sem vitatja.Legfontosabb és legemlékezetesebb tette azonban a szolidaritás és sajtószabadság nyílt szembeköpése volt a főszerkesztői pozíció elfoglalásával 1983-ban, akkor, amikor minden más jobb érzésű ember ezt visszautasította.”