Tisztelt Vendégek! Kedves Marosvásárhelyiek!
Móricz Zsigmond adja e fenti sorokat Bethlen Gábor – akkor még jövendő fejedelem – szájába Tündérkert című remekművében, amely sokunk kedvenc olvasmánya. A trilógia Trianon után íródott, s bár a török korszakról, a szétdarabolódott Magyarország életéről szól, erős a párhuzam a 20. század eleji Magyarország, Erdély mindennapjaival, nemzetünk történelmével.
Ma, 2020. november 15-én Bethlen Gábor, Erdély nagy fejedelmének szobra előtt állunk egy olyan időszakban, amely az egész világot óriási kihívás elé állítja. Naponta figyeljük a járványhelyzet súlyosságát, hallgatjuk a megdöbbentő számokat, amelyek mögött mind-mind emberi és családi sorsok rajzolódnak ki. Jogosan merülhet fel a kérdés valamennyiünkben, vajon egyedül vagyunk-e ebben a helyzetben? Van-e valaki, akinek fontosak vagyunk, akire számíthatunk?
Mindnyájan elmondhatjuk, hogy a megpróbáltatások és a kihívások idén megedzettek bennünket. Tudjuk, hogy az izomlázzal küzdő futónál is akkor csillapodik a fájdalom, ha másnap még ráfut egy kicsit. Mi is így vagyunk ezzel. A megpróbáltatásokra nem a megfutamodás, hanem az újabb küzdelem vállalása a válaszunk. És azt is tudjuk, hogy fontosak vagyunk egymásnak, minden helyzetben számíthatunk egymásra, mi magyarok. Magyarok Erdélyben, magyarok a Kárpát-medencében, magyarok a Nagyvilágban. Önök mint eddig is, eztán is számíthatnak a Magyar Kormány támogató segítségére és együttérzésére még akkor is, amikor Magyarország is ádáz csatáját vívja a kórral szemben. Nem hagyunk magára egyetlen magyar embert sem!
Számunkra példakép Bethlen Gábor állhatatos ragaszkodása elveihez, hitéhez, azon meggyőződéséhez, hogy minden nehézség ellenére Erdély felvirágoztatható, a magyar nemzet egyesíthető. Döntéseinek középpontjában is mindig ez állt. Ezért kellett sínylődnie több fejedelem börtönében, vállalni a száműzetést, a fej- és jószágvesztést. Mindezek sem tántorították el attól az elképzelésétől, hogy Erdély Tündérkertté varázsolható.