Támadás a nyugati értékrend ellen

„A 2020. októberi merényletsorozat nem előzmények nélküli. Az országot 2015 óta tucatnyi brutális terrorcselekmény rázta meg, ezek közül számos kifejezetten keresztény célpontok ellen irányult, elég csak a nantes-i katedrális felgyújtását és Jacques Hamel atya meggyilkolását felidéznünk. A radikális identitás legerőszakosabb kifejezése a civilizációs szimbólumok elleni erőszak, ami irányulhat épületek, infrastruktúra vagy személyek ellen. Emmanuel Macron francia köztársasági elnök október 2-án szeparatizmus elleni törvényt léptetett életbe. A definíció szerint ez minden olyan cselekedetre és propagandára vonatkozik, amely az iszlám nevében visszautasítja a köztársasági normákat és az ezek által meghatározott társadalmi együttélést. Macron törvénye egyelőre nem más, mint egy megkésett felismerés és szándék kifejezője, miközben az iszlamizmus a radikális identitás gazdasági és eszmei alapjait teremti meg.

A globalizáció, a neoliberalizmus és a nemzetközi migráció egy új típusú kulturális bizonytalanság kialakulásához vezetett, ami a – vallási, politikai és egyéb – identitások radikalizálódásában és az úgynevezett civilizációs erőszakban nyilvánul meg. Az elkövetők és a szimpatizánsok által hangoztatott jelszavak között megtaláljuk az iszlamista, az anarchista és a gyarmatosításellenes mozgalmak szlogenjeinek széles spektru­mát, cselekedeteik pedig a kialakult rend erőszakos felforgatását célozzák.

A kulturális bizonytalanság a bevándorlók esetében tiltakozást vált ki, amely nem a társadalmi körülmények jobbítására fókuszál, hanem egy lét- és viselkedési móddá válik, ami a nyugati civilizáció szimbólumai ellen immár rendszeresítette az erőszakot. Az európai államok ellenálló képességét csak a kulturális biztonság megteremtése alapozhatja meg. A társadalmi kohézióhoz ugyanakkor elengedhetetlen a tisztelet kultúrája, amely kijelöli a határokat mind szellemi, mind fizikai értelemben.”