Rabul ejtett a korszak és Erzsébet személyisége

„A XX. és XXI. század jelentős fejezeteinek sorba vétele után most hogyhogy visszalépett hétszáz évet az időben?

Meglepetést okoztam?

Nagyon is!

Akkor jól döntöttem. Nem szeretek kiszámítható lenni, nem szeretem, ha belelátnak a fejembe, ha tudják, mikor mit lépek. Persze az olvasóimat megértem, két regényemnek is várják a folytatását, mindegyiknek nekifogtam, ám Szent Erzsébet szembejött velem és képtelen voltam kikerülni. Én sem így terveztem, főleg, hogy a középkor nem az én terepem. Írtam már Horthy Miklós testőrparancsnokának a lányáról, besúgókról, egy profi, kegyetlen Stasi-kémnőről, dörzsölt újságírókról, korrupt politikusokról – így érthető talán, hogy a világon a legismertebb magyar szentünk és a XIII. század egyik legszebb szerelmi története nem állt az írói fókuszomban. De, mint mondtam, a téma talált meg engem, nem én őt.

Egymástól függetlenül ketten is felkértek, hogy írjak forgatókönyvet Szent Erzsébetről, egyet egy színdarabhoz, egyet pedig egy rajzfilmhez. Értetlenkedtem: én? Forgatókönyvet? És kiről? Szent Erzsébetről? Ki van zárva! Aztán jött a tavaszi karantén és esélyt adtam magunknak. Rabul ejtett a korszak és Erzsébet személyisége.

Mi ragadta meg benne?

A határozottság és a szelídség, a tisztaszívűség és az öntudatosság ritkán jár annyira kéz a kézben, mint abban a kislányban, aki néhány évesen már király apjának ad tanácsokat arról, hogyan kell igaz uralkodóként vezetni egy országot. II. András lányának, Erzsébetnek az értékrendje az iránytűnél is pontosabb utat mutat mindenkinek, aki figyel rá. A XIII. század sötéten örvénylik, minden van itt, ami ijesztő: testvérviszályok, hatalmi harcok, megvesztegethető, korrupt főurak, háborúk, pusztulás… Erzsébet soha egy pillanatra sem inog meg ebben a közegben.”