Öt apróság a világból

„Bár még jó másfél hónap van hátra az évből, nem árthat már most visszatekinteni – és nemcsak a mögöttünk hagyandó, koronavírus-járványtól vagy „faji forradalmaktól” tarkított évre, hanem egy hosszabb időszakra, amely számost változást hozott magával. Nem nevezném ezt se fejlődésnek (se visszafejlődésnek), hiszen az örökös haladásban, a „történelmi szükségszerűségekben” csak az utópista, szocialista vagy liberális gondolkodási formák hisznek; de változásoknak talán.

Samuel Huntington jól ismert könyvében a civilizációk összecsapását jósolta a 90-es évek közepén. A civilizációk közötti harc megléte – akár kulturális, akár geopolitikai értelemben – tagadhatatlan, azonban arra talán kevesebben gondoltak, hogy egy civilizáción, a nyugatin belül is komoly törésvonalak alakulnak ki (vagy alakulnak újjá) a szovjet blokk összeomlását követően. Nemcsak arról van szó, hogy a Nyugat egy önként és önsorsrontóan sulykolt bűntudatkultusz miatt magára erőlteti az élhetetlen multikulturális társadalmi modellt, hanem arról is, hogy politikai elitje saját civilizáció­ja ellen fordul.

Lényegé­ben ezen alapul az egész politikai korrektség meg az úgynevezett cancel culture („eltörléskultúra”): a múltban élt elődeink által kialakított szokások, reflexek mindenképpen bántóak, sértőek, ezért azokat meg kell haladni, hiszen a nyugati történelmet jellemzően fehér, keresztyén, heteroszexuális férfiak alakították, írták. És ez ugye – ahogy mondani szokták – több mint bűn, hiba.”