Nyilván érdemes az ötletgazdával beszélgetni, de legyen ez nyilvános, s én is elmondom, miként látnám a lehető legjobbnak ezt a projektet.
Nos, alapvetően bentlakásosnak, heti két szabad pihenőnappal. Megkapná a munkaviszony státuszát, továbbá járna vele az ISZOMM által szorgalmazott (mai értéken) nettó 100.000 forintos szociális minimumjövedelem. Az első félév végén az illető választhatna, hogy egy újabb félévet hosszabbít, avagy eltölt más önkéntes területen, tehát kórházban, a szociális gondozások területén, vagy máshol, a korábbi feltételekkel.
Az első félév azonban kötelező lenne, a nyilvánvalóan alkalmatlanok kivételével. A második félév viszont választható lenne, ám az elvégzett egy év egyben belépő lehetne egy sor további képzési programhoz.
Aztán azt se tagadjuk, hogy a fenti szellemiségű sorkatonaság egyúttal egy igen érdekes ismerkedési felületet is beleadna az új generációk életébe, konkrétan pótolna rengeteg minden hasonlót, ami a valaha volt egyetemi klubok, később diszkók és egyebek sajátossága volt.
Szóval, úgy nagy összességében én afféle közösségteremtő önképzőkörnek látom ezt a Székely Sándor által szorgalmazott sorkatonaságot.”