„Gergő, ne már egy fideszest rakj oda” – Baranyi Krisztina Karácsony Gergelynek
Ferencváros polgármestere és fővárosi önkormányzati képviselő nem szeretne fideszes főpolgármester-helyettest, ezért beleállt Vitézy Dávidba.
Végül is sokkal könnyebb elkormányozni egy világvárost, mint gondoltam. Gábornak is ment húsz évig, bár néha megsorozták tojással. Mindegy, a lényeg, hogy van hozzá tehetségem. Igazából egy országot sem lehet nehéz, nem?
Karigeri mélázva lép ki az Városháza erkélyére.
Boldog nap a mai – sóhajt fel – sehol egy Draskovics, sehol egy momentumos titán világmegváltó tervekkel. A DK-sokkal a legnehezebb ugyanis, levakarhatatlanok. Egyszer próbált valami BKV-s belvillongást elsimítani, de akkor maga Gyurcsány telefonált oda, az kifejezetten kellemetlen volt. Ahogy felidézi, már a gondolatától is elfelhősödik a szemüvege. Nem, nem szabad játszani a tűzzel, jól van ez így, mindenhez én sem érthetek, és amúgy nagy balhé nincs, szocik takaréklángra csavarva, ha valamit pattognának, csak annyi a varázsige, hogy Kispest, Lackner.
A momentumosok sokkal nyakasabbak, állandóan kitalálnak valamit, jönnek a lázas koncepciókkal, összeférhetetlenkednek, önfejűsködnek. Szerencsére gyorsan leszerelhetőek. Egy-két bizottsági pozi mindig leesik a kamionról, és úgyis addig megy csak a majré, amíg a barátnőket el nem helyezik valahová. Egyébként kedves, helyes gyerekek.
Bringasávok és rovarhotelek illatát hozza a lágy novemberi szél. A főpolgármester kavar egyet gőzölgő szójatejes lattéján, és gondolataiba mélyed.
Azért ez nagyon más, mint Zugló. Más játszótér. Ott nem igazán volt ficánkolás, leosztottak minden, itt viszont lehet alkotni. Jó, most Dávid, régi harcostárs, kiszáll, bár valljuk be, az utóbbi hónapokban nem is látta. Jön viszont Walter Kati, gatyába rázza a cégeket, megszüntetünk pár bizottságot, marad itt zseton. A busztendert is milyen jól lezavarta! Azért biztos lesz sivalkodás, de egy főpolgármester legyen erős, elszánt, határozott. Olyan, mint Gábor. Kicsit ki is húzta magát. Vagy olyan, mint Pista. Ezt gyorsan elhessegette.
Azért a dolgok haladnak, valljuk be. Oké, tavasszal volt egy kis gubanc, az idősotthonos sztori nem volt fáklyásmenet, de belejöttünk. Megnyitjuk a mélygarázsokat, leteszteljük az összes pedagógust és pizzafutárt, és hetente komoly arccal jelentünk a sajtónak. Igen, alapvetően ezt irigyelte a legjobban Viktortól. Hogy kitalálta ezt az Operatív Törzset, ami egészen filmszerű, és a fene vinné el, hogy nem neki jutott eszébe.
Egy-két apróság komorítja csak el a kedvét. Ott van például a Lánchíd. Senki sem említette egy éve, hogy rohad, ez mondjuk szemétség. Zuglóban nem volt híd, erre most miért várják el, hogy ehhez is értsen? Mindegy, valami csak lesz, Fürjes azt mondta, megmenti a kormány. Lelkük rajta, csak ne kelljen megint ezzel foglalkozni. Egyébként nem lehetne lebontani az egészet? El is határozta gyorsan, hogy megkérdezi erről Tüttő Katit.
A Városliget-projektet megakadályozni nem nagyon lehet, ám itt vannak például a bérlakások. Misetics Bálint kitalálta, hogy beköltöztetik a várba hajléktalanokat. Ez egészen zseniális terv, jól mutat kifelé, meg a karmelitában pöffeszkedőknek is megnyújtja majd az arcát. Azért picit örült is, hogy ő nem a várban lakik.
Végül is sokkal könnyebb elkormányozni egy világvárost, mint gondoltam. Gábornak is ment húsz évig, bár néha megsorozták tojással. Mindegy, a lényeg, hogy van hozzá tehetségem. Igazából egy országot sem lehet nehéz elvezetni, nem? Mi lenne, ha...? Mégiscsak beszélni kell Ferivel – gondolta elmélázva, majd visszaballagott a szobájába.
Sok még a meló, ma még nem posztoltunk, lájkoltunk, pedig Vona Gabi is kitett valami kutyás képet. Munkára fel, Budapest, érted dolgozom!