Hol van kevesebb nő: a püspöki karban vagy a feministák új kedvenc pártjának elnökségében?
Vajon a templomhoz hasonlóan étterembe se hajlandó belépni az öntudatos nő, mert a séfek között durva férfiuralom tapasztalható?
A magyar hatalom is akkor a leginkább tehetetlen, amikor nőkkel találkozik.
„Három nagyszerű nőre emlékszünk a nőkkel szembeni erőszak megszüntetésének világnapján, november 25-én. A Mirabal-nővérek 1960. november 25-én adták életüket a korrupt, elnyomó és gyilkos Trujillo-rezsim elleni harcukban. Rafael Trujillo bűntársai egyszerűen meggyilkolták őket.
A magyar hatalom is akkor a leginkább tehetetlen, amikor nőkkel találkozik. Legyen az Angela Merkel, legyenek azok véd- és dacszövetségre lépő országgyűlési képviselők, vagy a jogaikért harcoló magyar nők, az izzadságszagú Fidesz-politika is elveszíti a szokásos arcméretét. Nálunk nem gyilkolnak és nem bántalmaznak karhatalmilag nőket. De ne tévedjünk: ez csak fokozatok kérdése.
Az erőszak az erőszak, akkor is, ha szóbeli, akkor is, ha tettleges. És akkor is, ha cinkos. Nálunk a kormányzat nemcsak szóbeli erőszakban, hanem cinkosságban is utazik. Tudjuk, vétkesek közt cinkos, aki néma, és ennyire néma kormánya és kormánypártja ennek az országnak még nem volt. Hallgattak, amikor Tasó László azt üzente Szabó Tímea képviselőnek, hogy »mit pofázol bele, kisanyám?«. Hallgattak, amikor Varga István a szülést találta a nők elleni erőszak ellenszerének. Hallgattak, amikor Orbán Viktor kislányok meghágásáról danolászott. De hallgattak a fideszesek akkor is, amikor elszabadult Balogh József vak komondora, s mit tesz Isten, nyilván a fogával, a hajánál fogva rángatta »Terikét«.”