Franciák voltak

„A legújabb franciaországi merényletek (egy tanár lefejezése és a nizzai támadás) a maguk barbár kegyetlenségével igen hatékonynak bizonyultak, hiszen pontosan kiváltották azokat a következményeket, melyekért elkövették őket: az európai iszlámgyűlölet újabb muníciót kapott, a muszlim francia polgárok újra a vádlottak padjára kerültek, ismét bizonygatniuk kell lojalitásukat, ami bizonyára nem segíti honpolgári érzelmeiket. És még persze vak és világtalan, azaz Erdoğan-Macron tragikomikus diplomáciai csata is lett a dologból. Azaz: a világunk megint rosszabb hely lett egy kicsit.

Október 16. óta nem telik el úgy nap, de talán óra sem (még úgy sem, hogy mintha koronavírusügyben lenne nagyobb baj az országban), hogy Macron és kormánya ne jönne elő újabb betiltásokkal és bezárásokkal, újabb és újabb elképesztő mondatokkal, azaz ne használná ki iszlamofób ámokfutásra a helyzetet.

Nem csak igen veszélyes szavakkal való felelőtlen dobálózásról van szó (nem is hatástalan a dolog: a mecsetek rongálása olyan mindennapos, hogy be sem igen számol már róla a sajtó, de legutóbb Párizsban támadtak rá iszlám fejkendőt viselő nőkre), hanem az iszlámot illetően lényegében a szélsőjobboldal programjának megvalósításáról, valamiféle háborús propagandával kísérve, amely külön jól hangzik ebben a kijárási tilalmas, rendkívüli állapotos kutyavilágban.

Az iszlamofóbia (most nagyon röviden, máshol részletesen foglalkoztunk a jelenséggel) a rasszizmus egy speciális formája, amely a muszlim vallásúakat és az ebbe a közösségbe születetteket, férfiakat és nőket egyaránt, függetlenül vallásos elköteleződésük fokától vagy egyáltalán lététől, különleges jegyekkel ruház fel: hajlam az erőszakra és az erőszakosságra, a férfiuralom gyakorlására vagy elfogadására, az intoleranciára, az irracionalitásra, a vak alávetettségre és így tovább.

Az iszlamofóbia része, hogy képviselői be kívánják tiltani, vagy lehetségességig korlátozni az iszlám vallás minden kulturális jelét (öltözködés, konyha, életmódbeli szokások)  is országukban. Az iszlámgyűlölet ezen formája természetesen kulturális-eszmei-ideológia gyökereit tekintve a gyarmatosító rasszizmusból származik, de nem kevés közös elemmel bír a XIX-XX. század antiszemitizmusával is.”