„Valahogy nem látom magam előtt, amint Konrad Adenauer, Robert Schuman, Jean Monnet vagy Alcide De Gasperi olyan Európai Unióról ábrándoznak, amely kiemelt stratégiai kérdésként foglalkozik az úgynevezett LMBTIQ-jogokkal. Azért írom, hogy »úgynevezett«, mert egyrészről a fene se tudja, mit takarnak pontosan a mozaikszóval jelölt »identitások«, és ha végigmegyünk a betűsoron, nehézségekbe is ütközünk.
A »leszbikusról« és a »melegről« még ugye tudjuk, hogy mit jelentenek, de a »transzszexuálissal«, a »biszexuálissal«, az »interszexuálissal« meg a »queerrel« már gondban vagyunk – pláne ha hozzávesszük, hogy a lista folyamatosan bővül, például az »a« betűvel, mint »aszexuális«, meg p-vel, mint »pánszexuális«. És akkor még nem is beszéltünk a »günoszexuálisokról« vagy a »nonbináris agenderekről«.