Egy igazságos jogállamban: semmit rólunk nélkülünk

„Hogyan készült Magyarország Alaptörvénye? Hát a választási törvény? A felsőoktatás folyamatos átszabása? Hogyan döntöttek arról, hogy mostantól mi számít közpénznek és ki ismerheti meg annak sorsát?

Nélkületek. És ez így nincsen jól.

Amikor jogállamról beszélek, az mindig ennek az ellenkezőjét jelenti. Az idősebbek talán elfelejtették, az én generációm már meg sem tapasztalhatta, de nem volt ez mindig így. A magyar polgárok harminc évvel ezelőtt közösen szabtak új irányt a nemzetünknek, és közösen kívántunk annak további sorsáról is dönteni. A magyar emberek közvetlen döntésével lettünk a NATO, majd az Európai Unió tagja. Senkinek nem is volt hosszan szándéka vagy ereje a néppel szemben kormányozni. A pártállami múlt után igazságos és emberséges, jogállami jövőt akartak a magyarok. Olyan rendszert, ahol minél magasabb státuszba kerül valaki, minél fontosabb döntéseket hozhat, annál szigorúbban ellenőrizzük és annál több egyetértést igényel.
Amint tőlünk függ, alapvetően meg is fog változni Magyarországon a jogalkotás.

Újra a szakmai szervezetek hangjától lesznek hangosak a minisztériumi tárgyalók. Nem kegyként, nem csak tízévente egyszer, hanem minden jogszabálynál minden érintett szakszervezet, kamara és munkáltatói képviselet véleménye ott lesz az asztalon. Vitázni fogunk, elveket sorakoztatva, érdekeket ütköztetve - majd közös erővel javaslatot alkotunk. Velük, veletek. Ez pedig nem sunyi egyéni indítványként kerül a parlament asztalára, hanem a szakmai bizottság érdemi tárgyalása után. Egyenként vizsgálunk meg minden módosítót, és egészen biztosan lesz mindig olyan, ami egy másik párttól érkezik, és jobb általa a javaslat. El is fogadjuk majd!

A szemetek előtt és a részvételetekkel zajlik majd a jogalkotás. Nem a vonaton villódzó iPaden, nem éjfél előtt becsempészett »jogalkotási atombombával«, hanem közösen és nyilvánosan.

Magyarországon ugyanis még mindig sok kiváló szakember és becsületes, józan gondolkodású, felelős polgár él. Segíteni szeretnének. Az elmúlt évtizedben külföldre menekült kiválóságainkról, »erőforrásainkról« szintén nem mondhatunk le. Ha azt látnák, hogy van értelme, itt és ott, minden tudásukat és jóakaratukat hozzáadnák közös ügyeink intézéséhez. Általuk formálódna az új magyar igazságos és emberséges jogállam szabályrendszere.

Méghozzá kiszámíthatóan. Nem lehet élet és halál, megélhetés és csőd, boldog párkapcsolat és a magánnyal fenyegető tiltás ügyeit rendező törvényeket egyik napról a másikra az emberekre zúdítani. A magyar vállalkozó gyakran nem is adócsökkentést kér, csak hogy pár évig ne nyúljanak hozzá a közterhekhez. Hagyjuk már tervezni! A szülő tudni akarja, hogy nyitva lesz a következő tanévben az iskola, ahova a gyerekét be akarja íratni. Az idősebbek, betegek az egészségügyi ellátásukat terveznék, az ingázók a közlekedést, a színházi emberek az évadot. Az országot nem rángatni szeretnénk, hanem közösen kormányozni.
Mindezt pedig röviden jogállamnak hívják. Igazságos, emberséges. Közös feladat.”