Csalódtam Soros Györgyben

„Valaki feleljen az alábbi kínzó kérdésre, szépen kérem.

Tessék mondani, ha Soros György nem az, aki, hanem valaki teljesen más, akkor tulajdonképpen kicsoda?

Kérdezem ezt pedig azért, mert alaposan összezavart engem a becses személye. Mindeddig szemernyi kétség sem ébredt bennem, hogy ő jóságos bácsi, önzetlen filantróp, olyasvalaki, aki némi huncutsággal szerzett vagyonát örömmel megosztja másokkal, mert ezt hozza magával von Haus aus, és egyébként is, lelkes hazánkfia ő, magyar patrióta, aki piros-fehér-zöldbe öltözteti szívét nemcsak március 15-én, hanem minden áldott nap.

Mélységesen hittem abban is, hogy Soros György egyidejűleg bűnbak is, hiszen nem létezik, hogy ez az aranyember gonoszságokat forgatna a fejében, dehogy is, mint az úttörő, ahol tud, segít. És abban sem kételkedtem, hogy Gyuri bácsi (hadd nevezzem őt így, féltő szeretettel) egyidejűleg modern ember is, felismerte, hogy ha nemzetek és határok vannak, akkor az ő jószívűségét korlátok közé szorítják. Így aztán inkább ő, mint a nemzetek és a határok, gondolta roppant demokratikusan, felnevetett üres palotájában, melyet unokák zsivaja nem ver fel, majd fogához vert egy aranytallért, persze szigorúan Magyarország érdekében.

Mondom, hittem ebben, hiszen olvasom az ellenzéki sajtót, és ha nekik nincsenek kétségeik, nekem hogyan is lehetnének?”