A szocialisták Lajosa mellé, úgy látszik, nem elég egy politikai dada. Több is kellene.
„»Lajos, egy négy évvel ezelőtti adatsorban mit keres az idei koronavírus? Szerintem vedd le, mert visszaüt« – írta Ceglédi Zoltán politikai elemző Korózs Lajosnak, a parlament népjóléti bizottsága szocialista elnökének, aki egy 2016-os Eurostat-grafikonnal próbált statisztikát hamisítani. Korózs sokoldalú, legutóbb álmentős videót hamisított a »nagyszerű asszonnyal«, akiről kiderült, szélhámos. Korábban a pénzért vásárolt rokkantsági bizonyítványt száműzni akaró kormányzati szándékot nevezte Mengele-tervnek.
A szocialisták Lajosa mellé, úgy látszik, nem elég egy politikai dada. Több is kellene. Különben szociológusnak mondja magát, bár eddig úgy tudtuk, a szociológia a statisztikára épít, ám most kiderült, Lajos hiányzott néhány óráról. Nem ért hozzá, spongyát rá. Mondjuk úgy, ehhez sem ért.
Ez valami olyasmi, mint a patkányozó Bangóné Borbély Ildikó (v)iszonya a helyesírási szótárral, vagy a kifelé nyíló, záródó ajtónak szaladó, mégis hanyatt vágódó Kunhalmi Ágnes színibemutatója a közmédiában, gyerekes vihorászása egy sajtótájékoztatón, legújabban pedig saját párttársai »fideszbérencezése«. Na, de nem ezért hoztam szóba Korózst, Bangónét vagy éppen Kunhalmit, hanem az MSZP miatt. A nagy egész miatt. A magukat politikusoknak nevező személyek egy szűk, de kemény csapat tagjai, akik Tóth Puch Bertalan vezényletével elfoglalták, sőt bitorolják azt pártot, amelyben az elődök nem oly régen még arról vizionáltak, hogy az MSZP ismét a jobboldal váltópártja, a baloldal vezető ereje lesz.”