„Örvendetes, hogy a főváros le kívánja tesztelni a pedagógusokat november végén, csak hát ez is akkor érne valamit, ha be lehetne tartatni a Coviddal addig valami moratóriumot. Az a rossz hírem, hogy ilyen tempóban terjedő fertőzés esetén nem biztos, hogy lesz kit tesztelni november végére: a tanárok jó része is ki fog dőlni.
Ebből pedig az következik, hogy be kell zárni az iskolákat, legalább alsó tagozattól fölfelé. Most. Ahogy megtette a környező országok majd mindegyike. És le kell fújni a tömegrendezvényeket, ha koncertről, ha sportról van szó, mindegy. És korlátozni, hogy a szupermarketekben egyszerre hány ember tartózkodhat. Persze szigorúan maszkban, mert aki még most sem veszi fel a maszkot, az szinte bármilyen büntetést megérdemel.
Az iskolába járás jelenti a legnagyobb személyforgalmat, ez jár a legtöbb érintkezéssel. Így néz ki a kontaktusok sora: szülő-gyerek-tanár-gyerek-szülő. Az iskolások zabálnivaló kis időzített bombaként funkcionálnak, mivel többnyire tünetmentesen fertőződnek meg, és könnyen átadják a vírust a szüleiknek, nagyszüleiknek, akik meg csúnyán meghalhatnak emiatt.
Ha otthon a felnőttek közt tünetmentes fertőzött van, akkor a kontaktuslánc elejéről a gyerek szépen elviszi az iskolába a vírust, ahol a zárt tanteremben huszonvalahány nebuló ül, és ott a védtelen tanár a fertőzött levegőben. Ha a vírusnak vannak érzései, az osztálytermekben rendkívül boldog. Ernyedten lebeg a tüdőből tüdőbe áradó aeroszolban, hiszen bőségese talál gazdatesteket. És ha otthon krónikus beteg van, vagy idős ember, akkor a gyerek szépen hazahozhatja neki a halált. Lehet óvintézkedéseket tenni, de azt nem lehet kiküszöbölni, főleg kisebb lakások és nagyobb családok esetén, hogy a gyerek meg ne fertőzze a szüleit.
A »pár hét türelem«, miniszterelnök úr, a lehető legrosszabb duma a hatalomra kerülése óta, pedig e tekintetben erős a mezőny. És az is van, miniszterelnök úr, hogy ahogy telnek a napok és a kórházak, egyre kevesebbeket nyugtat meg az ön magabiztos jelenléte.