Pressman már az amerikaiaknak is irtó ciki volt: a lehetséges utódja mindent helyreállítana
„Az amerikai nép nevében bocsánatot kérek ezért a viselkedésért” – mondta Bryan E. Leib.
Mondhatott bármit Trump, egy relatíve jó obamai örökséggel volt alkalma birkózni.
„Biden mellett ugyanazt hozza fel érvként hívei nagy része, mint korábban Hillary Clinton esetében: hogy a jelölt legalább nem Trump. Utóbbi rajongói pedig csatasorba állítják minden frusztrációjukat és önáltatásukat, éppúgy, mint négy évvel ezelőtt. Kétségkívül erős fegyvertény, hogy Biden nem Trump. Ahogy utóbbi esetében sem kevésbé, hogy az Egyesült Államok túlélte őt. Amennyi kétségbeesett indulattal várták tőle, hogy romba dönti az államokat, olyan hirtelen röppent el ez a négy év.
A világ közben kénytelen volt megismerni egy, a jelenlegi elnöknél milliószor fenyegetőbb veszélyt. A koronavírust aztán kampánytémává is tette mindkét jelölt. Trump azt hirdette, hogy az életnek mennie kell, nem szabad bezárkózni, Biden pedig, hogy ő hallgatna a tudósokra, és minden javasolt korlátozást megfontolna. Tudjuk jól, hogy ennek ellenére az amerikai demokrácia mégis csak olyan erős talapzaton áll, és van annyira sokszínű, hogy egyikük sem tudja vagy tudta egyeduralkodóként végigverni az akaratát.
A fékek és ellensúlyok, bármennyire is próbálja őket kiiktatni Trump, működnek. A végtelenül kiélezett verbális szembefeszülések pedig kisimulnak a valóság talaján. Az elmúlt négy év legszórakoztatóbb pillanatait adták azok a történetek, amik arról szóltak, hogyan próbálták kordában tartani Trumpot a legközvetlenebb kollégái. Ha Biden nyer, talán hallunk néhány jó sztorit arról is, hogyan igyekeznek őt egyáltalán ébren tartani.
Csak hát a világ és az Egyesült Államok jelenleg nincs épp a legszórakoztatóbb helyzetben. Mondhatott bármit Trump, egy relatíve jó obamai örökséggel volt alkalma birkózni. Ami viszont az Egyesült Államok 46. elnökére vár, abból szinte lehetetlen lesz jól kijönni.”