Ráadásul a Trump-kormány hivatalba lépése előtt csak árnyalatnyi különbség volt demokraták és republikánusok között, mert úgyis a mélyállam döntött. A demokraták agresszív ideológiai megszállotságból, a Vichy-konzervatívok pedig fölényeskedésből szoktak kioktatni, a két eljárás gyakorlati következménye nincs olyan messze egymástól.
Egyrészt a modell nem működik itt a végeken, ugyanis szimpátia helyett ellenállást szül. Vagyis ha a szellemi megszállók nem lennének nekifutás nélkül ilyen agresszívek és végtelenül ostobák, megérthetnék, hogy a folyamatos gyarmatosítási kísérletük csak ellenállást szül. És akkor van pislogás, hogy mégis hogyan vonulhat tényleges tömeg (a sámi rólu nemkülö-féle rent-a-mobbal szemben) a regnáló kormányzat mellett. A lelkes kollaboránsok sietnek majd a segítségükre, az meg a velük szembeni utálatot fogja erősíteni. Gond egy szál se.
Másrészt szegény amerikaiak épp most veszítették el az utolsó morzsáit is annak a morális és politikai tőkének, hogy másokat oktassanak ki jogállamiságból, választások tisztaságából, fékekből és ellensúlyokból, egyebekből.