100 nap eltelt: szabadabb lett-e a magyar?

„Számos elemzés készült már a kormányzás első száz napjáról – a toplista élére részemről a Külügyminisztérium új Facebook-oldalára kitett (majd részben eltávolított) adatsort jelölném: nemigen volt a TISZA-kormánynak nemzetegyesítőbb jellegű húzása annál, amikor pártállástól függetlenül egy emberként töprenghetett a közönség, vajon hogyan is kellene értenünk azt, hogy a 100 nap során „átlagosan 6-7 órát aludt miniszter asszony az államtitkárokkal együttesen”. Tán fejenként 1,3 óra alvással, azaz gyakorlatilag munkaképtelen állapotban végeznék felelősségteljes feladataikat, értve ez alatt Velkey György László parlamenti államtitkár esetében különösen is azt, hogy megfelelő ritmusban bólogasson, tapsoljon és kacagjon az Országgyűlésben Magyar Péter háttérvokálosaként? Vagy ötük átlaga lenne napi 6-7 óra alvás? De hiszen akkor azt is kiposztolhatták volna, hogy együttvéve átlagosan kétszer mostak fogat naponta – a 6-7 óra alvás ugyanis a magyar átlag; bő egyharmad ennél is kevesebbet alszik (nem mintha ez bármiféle érdem lenne). „Ezt biztos nem a külügy tette ki, ez siralmas lenne...” – kommentálta mindezt egy irigylésre méltóan jóhiszemű választópolgár a Külügyminisztérium oldalán; lám, végre valami, amiben mind egyetérthetünk.

Na, de volna itt egy kormányzati ígéret, amelyről mintha máig sem sikerült volna mérleget vonni, sőt, mintha a kormányon belül is lenne némi zűrzavar a teljesülést illetően. Tarr Zoltán társadalmi kapcsolatokért és kultúráért felelős miniszter, korábbi református lelkész nem egész 100 nap elteltével lelkesen adta hírül, mit is ünneplünk augusztus 20-án: „Az ország első szabad augusztus 20-i ünnepségét”. 2025 augusztusában tehát még nem volt szabad a magyar, 2026. augusztus 20-ára viszont már teljesen azzá vált, állítja implicite a politikus. Igen ám, de valamelyik kormányszóvivő most eggyel árnyalta a helyzetet: „egy szabadabb Magyarországot lehetetlen száz nap alatt megépíteni” – mondja, de azért a már elért eredmények közé sorolja, hogy „senkinek nem kell félnie a véleménye miatt” (és tényleg: ma már, ha valaki 13 óra 40 perckor megjegyzést tesz a Facebookon a kormányfő öltözetére, végre nem kell attól tartania, hogy senki nem szól be neki – hiszen 13 óra 44-kor már kérdi is tőle ingerülten a miniszterelnök, hogy „esetleg eldönthetem, hogy mit viselek egy megemlékezésen?” (Hogyne. „Esetleg” a választópolgár pedig eldöntheti, hogy a kormányfői „kommenteld” felszólításnak engedelmeskedvén milyen szavakkal kommentel egy Facebook-poszt alatt?)).

A helyzet tehát zavaros kissé – ahhoz, hogy megállapítsuk, mi is az igazság, szabad-e a magyar vagy még nem egészen, a református Tarr Zoltán kedvéért hívjuk segítségül a híres prédikátort, Cseri Kálmán református lelkipásztort: „Aki haragszik és konzerválja magában a sérelmeket, a keserűséget, az rab. Kényszergondolatok és kényszerindulatok kínozzák. Aki megbocsátott, az szabaddá válik. Teljesen független attól, hogy ki mit tett ellene, ki mit szól hozzá”.

Aki kulturális miniszter létére visszatérően a tatárjárásnál is rombolóbbnak minősíti az elmúlt 16 évet, azt bizony kényszergondolatok kínozzák. Aki értelmiségiként 1993 adventjén arról merengett a Beszélőben, hogy ők, liberálisok mennyivel jobban gyűlölik a másikat, most pedig, 2026 nyárutóján azt adja elő a Facebookon, hogy bármiféle tiszás döntés bírálata szabadságellenes orbánista tett – nos, az ilyen ember 1993-ban és 2026 augusztusában egyaránt rab. De valami egészen roppant béklyó nehezedik rá fejben: jóhiszeműen legalábbis semmi mással nem magyarázható Kornis Mihály azon állítása, hogy Magyar Péter kormányának döntései „az évezredek óta első tisztességes magyar kormányzat döntései”. A többes szám szemantikailag minimum két évezredet jelöl – úgy értendő ez vajon, hogy a magyar állam történetében Kr. u. 26 óta egészen eddig nem akadt tisztességes vezetés? A Sulyok Tamást kipenderítő kabinet az első, amely megüti azt a mércét, amelyet a Batthyány-kormány például minden egyes nekifutásnál levert? Deák Ferenc igazságügy-miniszter csak vergődött?”

Nyitókép: Facebook