A baloldali ellenzék mindenre képes a hatalomért

„Lengyelországban egy hete tartanak az alkotmánybíróság abortuszdöntése elleni demonstrációk. A tüntetők egy radikális kisebbsége templomokat és szobrokat is megrongált. Megérkezett a XXI. század Lengyelországba?

Igen. Ebből pedig az következik, hogy az új kor a domináns, keresztényellenes ideológiájával próbálja legyőzni a lengyel identitást. Az alkotmánybíróság döntése csak ürügy a jelenlegi kormány, az egyház és a lengyel tradíciók megtámadására. Azt is fontos megjegyezni, hogy az alkotmánybíróság ítélete nem is lehetne más, mivel a döntés a lengyel alkotmányból következik. Ezt még olyan korábbi alkotmánybírák is elismerik – többek között Andrzej Zoll és Andrzej Rzepliński –, akik radikálisan ellenzik a Jog és Igazságosság- (PiS-) kormányt és a jelenlegi alkotmánybírósági kollégiumot. A tüntetés szervezői nemrég még sírva védelmezték az alkotmányt azt állítva, hogy a PiS-kormány megsérti azt, jelenleg azonban nem érdekli őket. Az alkotmánybíróság ítélete csak körvonalazza a jövőbeli törvény határait és lehetetlenné teszi a magzatelhajtást a Down-szindróma gyanújával születendő gyermekek esetében. Az ellenzék azon állítása, miszerint arra kényszerítik a nőket, hogy halálra ítélt gyermekeket szüljenek, ezzel veszélyeztetve saját egészségüket és testi épségüket, egyszerűen hazugság.

A Jog és Igazságosságnak jelentős bázisa van Lengyelországban, dominálva a politikai teret, azonban a legfrissebb felmérések szerint rendkívül magas Jarosław Kaczyński pártelnök elutasítottsága. Hogyan oldaná fel az ellentétet?

A Kaczyński elleni gyűlöletipar nagyon fejlett hazánkban. A lengyel média nagy része folyamatos támadás alatt tartja a PiS vezetőjét, akinek, politikus lévén, limitáltak a lehetőségei. Bár a médiapiac pluralizált, nagyrészt a liberális kánont fújja, a Jog és Igazságosság erőforrásai pedig nem elegendők az ellensúlyozáshoz. A tüntetők nagy része azzal sincs tisztában, hogy az alkotmánybíróságon mi történik, de ez nem meglepő, hiszen az emberek jelentős része csak rövid távon képes realizálni a valóságot. Fontos kiemelni, hogy Lengyelországban Kaczyński a jobboldal győzelmének atyja. A kezdetektől fogva a harmadik köztársaság oligarchikus, posztkommunista rendszerének kritikusa volt.

Ez a modell, bár a demokrácia látszatát és érzését kelti, teljes mértékben kiüresíti a demokratikus folyamatokat, megszüntetve a tényleges politikai pluralizmus, létrehozva végső soron egy olyan rendszert, amelyben az összes szereplő az oligarchák érdekeit képviseli. Ez az oligarchia erős üzleti szerepkörrel és hatalmas vállalatokkal rendelkezik, legyen szó ügyvédi irodákról, médiáról vagy egyéb véleményformáló központokról. Ennek a modellnek az ellenzői voltak a Kaczyński testvérek, akikből hamar ördögöt csinált az ellenoldal, kigúnyolva őket. Ha kellő távolságból figyeljük a lengyel közélet vezetői által elénk tárt valóságot, akkor kiderül, hogy a politikai analízis helyét már régen átvette Kaczyński pszichoanalízise. Ebben a narratívában Kaczyńskinak semmi sem sikerül, és mégis mindenen uralkodik; a PiS vezetője egy utolsó bolond, de mégis évtizedek óta irányítja az országot.”