Ötvenhat a hatvannyolcadikon és Kádár Apró Dögei ma
A világesemény, amely Budapesten játszódott ezen a napon 1956-ban a kommunista rémuralom legyőzésének kezdete volt. Petri-Lukács Ádám írása.
Akik a könyvpusztítást magát kifogásolják, azoknak tisztázniuk kell a viszonyukat minden korábbi könyvpusztításhoz.
„Polgártársainknak joguk van könyvet pusztítani, gyűlölködni, homofóbnak és nácinak lenni. Más polgártársaknak pedig jogu(n)k van ezért megvetni őket és szembeszállni velük – nem a jog eszközeivel, hanem érvekkel, demonstrációkkal, politizálással, szavazással, pártok, civil szervezetek szervező erejével és az államszervezet azon elemeivel, amelyek még (már) nem a kulturális értékek pusztításának, a gyűlölködésnek, a homofóbiának és a rasszista populizmusnak (vagyis a nácizmusnak) a szolgálatában állnak.
Akik a könyvpusztítást magát (is) kifogásolják, azoknak tisztázniuk kell a viszonyukat minden korábbi könyvpusztításhoz. Nem választhatják ki közülük az egyiket. Akkor sem, ha az abban a szellemben folyt, mint az aktuális könyvpusztítás. Mert akkor (csak) a szellemet kell kifogásolniuk, nem a könyvpusztítást magát.”