„Egyes klasszikus mesék átdolgozásának híre tölti be a magyar közbeszédet. A Meseország mindenkié kiadványban gyermekkorunkból jól ismert meseszereplőket új, eddig általuk sem ismert jellemzőkkel ruházták fel. Bizonyára főhőseink vannak leginkább meglepődve ezek láttán. Óhatatlanul felmerül a kérdés, hogy kell-e változtatni azon, ami örök, azon, ami évszázadok óta öröklődött a magyar, de az európai, amerikai, afrikai vagy ázsiai családokban is édesapáról fiára, édesanyáról leányára vagy nagyszülőről unokára?
A magyar népmesék és az azokból nagyban táplálkozó újkori meséink, történeteink eredeti formájukban is tartalmazzák az egyetemes igazságot; a jó, a szorgalmas elnyeri jutalmát, a gonosz, a csalfa méltó büntetését, a kicsiből lesz a hős, az árvából a vezér, az egyfejűből a megmentő. A hazaszeretet magától értetődik, és nem lehet akkora a nyomorúság, hogy ne jusson a szegény vándornak egy-két falat.
Felgyorsult, digitális világunkban az olvasott meséknek különösen fontos a jelentősége a gyermek és az azt olvasó szülő, nagyszülő közötti kötődés kialakításában és a kisgyermek érzelmi és szellemi fejlődésében. Mindemellett meséink komoly útravalót adnak a szereplőkkel szinte törvényszerűen azonosuló gyermekeinknek. Nem közömbös tehát, hogy milyen mesét olvasunk a kicsiknek, illetve hogy milyen mesekönyvet adunk a kisiskolások kezébe.”