„Ezek a mesék már első közelítésben is azt a célt szolgálják, hogy a gyermek a közösséget és a társadalmat elnyomókra és elnyomottakra ossza és magát automatikusan az elnyomott csoportba helyezze be. Ez az elképzelés az emberi személyiségfejlődés teljes és természetesen szándékos félreértésén alapul. Ráadásul nem csak empátiára képtelen embereket nevel, hanem a kirekesztést és a gyűlöletet a személyiség legmélyebb rétegébe ágyazza be. A gyerekeknek ugyanis azt tanítja, hogy külső normalitás nem létezik és a »különbözés«, az egyediség, a másság a normalitás. Egyedüli értékként az egyediséget, a saját magunkra koncentrálást ismeri el. Egoistákat, individualistákat nevel, akik csak valamivel szemben képesek identifikálni magukat.
Tulajdonképpen social justice warrior (SJW) képzésről van szó, amelyet óvodás gyerekeken »követnek el«. Annak, hogy a szexualitásnak, mint viselkedési mintának a bevezetése ebben a korcsoportban mennyire releváns, csak a pedofílek és szexuális szadisták a megmondhatói. Ez a felfogás szexuális tárggyá teszi a gyerekeket, nem segíti, hogy értelmesen viszonyuljanak a biológiai nemükhöz. De persze nem is ez a cél, hiszen genderideológiáról van szó. Az ember testi és lelki felnövekedése során »belakja« a testét, a biológiai lehetőségeit. A genderideológia és úgy látszik ezernyi pszichológus célja is az, hogy becsapja a gyerekeket a testükkel, a biológiai adottságaikkal kapcsolatban.
Ez az elképzelés már kisgyermekkorban a liberális emberképnek megfelelően akarja formálni a gyerekeket, kihagyva az emberi személyiségfejlődés önreflexív szakaszait, az empátiára ébredés korszakát, amikor a gyermek másokban is felfedezi ugyanazokat az érzelmeket és gondolatokat, szándékokat, mint amelyeket megtapasztal saját magában. Az idegennel, a nem normálissal, a »mássággal« való találkozás és az azzal való együttélés elsajátítása sokkal későbbi és sokkal hosszabb, komplexebb folyamat, mint ahogy ezt ezek a »pszichológusok« ideológiai alapon állítják.”