Naggyá tenni Amerikát
Az új elnöknek lassan el kell kezdeni az egyezkedést a birodalmi hatalomgazdaság uraival, a Big Tech, a Big Pharma, a Big Money hatalmasságaival.
És számít-e ez egyáltalán?
„Egy egymás szavába vágós, kissé kaotikus vita zajlott le tegnap, amely véglegesen leleplezte, hogy a két jelölt ugyanolyan ember, mint bárki más. Az amerikai választások történetében mire a jelöltek eljutottak a vitákig, a választók jelentős része már pontosan tudta, hogy kire fog szavazni. Így ritkán volt valódi jelentősége a szerepléseknek. A keddi vita előtt a legnagyobb várakozás arra irányult, hogy a szavazók végre egy színpadon láthatják a két jelöltet.
Sem Trump, sem Biden nem nevezhető kiváló szónoknak: mindkettejük csapongó stílusban beszél, és gyakran mellőzik mind a pátoszt, mind a logikát. Biden a 2012-es alelnöki vita során megmutatta, hogy nem jó vitázó, a fiatal és kissé száraz Paul Ryannel szemben olyannak tűnt, mint a nyugdíjazás előtt álló professzor, akit bosszant a tanársegédjének fiatalsága.
Ami Donald Trumpot illeti ő a republikánus jelölti vitákon a rövid megszólalásokkor szórakoztató volt és ütős, miközben a többiek az ezerszer hallott politikai pontjaikat sorolták, de Hillary Clinton ellen már kevésbé szerepelt jól. Azonban szerencséjére a vitákon elsütött pár olyan beszólást, amire hetekkel később is emlékeztek az emberek, míg Clinton paneljeit rég elfelejtették. Mindezeket figyelembe véve sem az elvárások, sem a tét nem volt magas a vita előtt. Az amerikai média még gyanús időzítéssel gyorsan kidobott két sztorit: a The Atlantic arról jelentetett meg cikket, hogy Trump valójában lenézi az evangéliumi keresztény támogatóit, a The New York Times pedig nyilvánosságra hozta Trump adózásának részleteit.
A vita előtt felröppent a hír, hogy a Trump kampány próbálja rávenni a szervezőket, hogy legyen hallókészülék ellenőrzés, meg gyógyszer teszt, de ezekre a demokrata ellenfél természetesen csak legyintett.”