Nahát, amint győzött Trump, a románok megint „átálltak”, ezúttal Ukrajna ügyében
A vasárnapi választás előtt vitáztak a román jelöltek és kiderült: még egy korábbi NATO főtitkár-helyettes is feladná a Krímet.
Mennyiben járul hozzá Európa egyesítéséhez, hogy egy EU-tagállam elnöke azzal vádolja meg egy szomszédos EU-tagállam kormányfőjét, hogy el akarja venni országa egy részét?
„Kiderült: nem hogy nem vonják vissza tőle a bukaresti diszkriminációellenes tanács által is magyarellenes uszításnak minősített és szankcionált megnyilvánulás miatt a korábban odaítélt Károly-díjat, de a héten mindezt megfejelték egy Ottó császár díjjal is, amelyet szerdán vehetett át Németországban. Az indoklás szerint Iohannis az európai egyesítés folyamatában játszott szerepének elismeréséért kapja a kitüntetést. A díjat kétévente osztják ki olyan személyiségeknek, akik sokat tettek az egységes Európáért, és érdemeket szereztek az európai gondolkodás népszerűsítésében. A másik, nemzetközi Károly-díjnak nevezett elismerést a német származású román elnök azért kapja meg, mert az odaítélő bizottság szerint »kiemelkedő küzdelmet folytat az európai értékekért, a szabadságért és a demokráciáért, a kisebbségek védelméért és a kulturális sokszínűségért«.
Ha esetleg valaki nem emlékezne: Iohannis ezt az elismeréscunamit azok után kapja meg, hogy tavasszal, amikor a szociáldemokrata irányítású parlament alsóháza hallgatólagosan elfogadta a Székelyföld autonómiastatútumát, televíziós nyilatkozatban intézett kirohanást a PSD és a magyarok ellen. A PSD-t azzal vádolta meg, hogy eladja Erdélyt a magyaroknak, és konkrétan azt állította: a szociáldemokraták lepaktáltak Orbán Viktorral. Annak alapján, hogy mindezek ellenére az Ottó- és a Károly-díjra is méltónak tartják, fölmerül a kérdés, mi is minősül az európai egyesítésben játszott szerepnek, illetve az európai értékek és a kisebbségek védelmét célzó tevékenységnek a jeles német ítészek szerint.
Kíváncsiak vagyunk például, mennyiben járul hozzá Európa egyesítéséhez az, hogy egy EU-tagállam elnöke nem is annyira burkoltan azzal vádolja meg egy szomszédos EU-tagállam kormányfőjét, hogy el akarja venni országa egy részét. Az is nagyon piszkálja a csőrünket, hogy pontosan miben minősül a kisebbségek védelme érdekében kifejtett tevékenységnek az, hogy a románokban megbúvó magyarellenességre rájátszva szította az indulatokat a romániai magyarok ellen, magyarellenes politikai kezdeményezések sorát provokálva ki. Persze lehet, hogy a távoli Németországból mindez nem undorító, nem tűnik a kisebbség és egy szomszédos, szövetséges ország elleni uszításnak, de innen, ahol a kijelentései elhangzottak, és ahol a következményeiket elszenvedjük, határozottan annak látszik.”