„Heisler András és baráti körének ideje ugyanis lejárt. A demokrácia, melynek hangoztatása sokkal jobban ment Heisleréknek mint annak gyakorlása, azt eredményezi, hogy lassacskán szégyen ma neológnak lenni, szégyen a Mazsihiszhez tartozni.
Az ellenségkeresés programja azt eredményezte, hogy míg az EMIH konzekvens munkájának eredményeként iskola és egyetem nyílt, zsinagógák épülnek, zajlik az oktatás személyesen és az online térben, a neológ vallási vezetőket kirúgják, vagy maguk menekülnek a süllyedő hajóról, mely erkölcstelenségekről, csalásoktól és visszaélésektől hangos.
A Mazshisz állapota nem csak a neológia ügye, bár kétségtelenül a neológiának árt a leginkább. Mindannyiunk ügyéről van szó, mert a Mazsihisz által gondozott vagyon mindannyiunk, minden magyar zsidó öröksége, és mert a zsidóságra vetülő rossz fény nem válogat hitközségi hovatartozás tekintetében.
Egy lehetséges kimenetelt vizionálok, hogy a neológia öröksége ne vesszen végleg a feledés homályába. Az önbecsüléssel és tenni akarással bíró vallási vezetőknek követniük kell Darvas és Róna példáját és új szervezetet kell alapítsanak, mely azután leginkább azért nyerheti el az állam elismerését, mert a Mazsihiszben nem marad vallási vezető.”