Futók és álfutók

„A hét végén aki tudott, futott. Az Ultrabalatonon több mint tizenötezren álltak rajthoz, a Színművészeti Egyetem szolidaritásfutásán százötvenen. Az Ultrabalaton Magyarország és Közép-Európa legnépszerűbb közösségi sporteseménye, hiszen nemcsak egyéniben, hanem csapatban is lehet indulni rajta. A Balatont megkerülő, 221 kilométeres táv nagy kihívás, az ember szembesül saját korlátaival, akár egyéniben, akár csapatban indul. Az egyéni induló igazi hős, ötszörös maratont fut egyvégtében, húsz-harminc óra alatt, a célban összerogyva. Igazi sportteljesítmény, ami a verseny történetének tizennégy éve alatt mintegy ötszáz embernek sikerült.

A csapatban futók nemcsak magukért, hanem társaikért is küzdenek, váltópontokon váltják egymást, egységben az erő. Amúgy hétköznapi emberek ők, akik szeretik a megterhelő kihívásokat, a megméretést és a mérhető, valós teljesítményeket. Kerül, amibe kerül, mert a résztvevők kemény forintokat perkálnak le, egyéniben 39 ezer, baráti csapatban indulók fejenként 12 900 forintot, céges csapatok ennél valamivel többet. Ne számolgassuk a szervezők bevételét, mert kiadás is van bőven, és az indulók megkapják, amire vágynak: egy futófiesztát, hatalmas közösségi élményt. Amerre vezet a balatoni kerékpárút (mert ilyen is van), biztatják őket, én is kiállok mindig a kapuba, nekem is jut az élményből.

Persze ez a sportesemény nem mérhető egy szolidaritásfutáshoz. Az nagyobb kihívás volt, mert a résztvevők fáklyával a kézben tették meg a távot, ami azt is jelentheti, hogy éjjel-nappal futottak. A fáklya a szabadság lángját jelképezte, az egyetemi autonómiáért lobogott. A szélrózsa minden irányába, öt, kisebb-nagyobb egyetemi városba indult ez a menet, hogy a fővárosi egyetemek mellett Debrecen, Pécs, Szeged, Kaposvár és Eger intézményeibe is eljusson a szabad felsőoktatás lángja. A táv az autonómiáért futáson összesen 1100 kilométer volt, nagyvonalúan számolva minden futóra nyolc kilométer jutott. Nagy feladat lehetett az autonómoknak megszervezni a váltást, a frissítőpontokat, az ellátást, vírustesztet vagy legalábbis egészségügyi nyilatkozatot beszerezni. Nevezési díj nem volt, a költségeket jótékony szponzorok állták. A célba érkezés időpontját egyeztetni kellett, mert ez igazi közösségi futás volt, nem individuális, magamutogató verseny, mint az Ultrabalaton. Győztest sem hirdettek, mert a győztesek – tudjuk jól – az elveszettnek hitt szabadságukért rendületlenül kiálló színinövendékek, pardon, egyetemisták.”