A jól megrendezett, a közösségi hálón közvetített vizsgadarab címe #freeSZFE. Fiatalok a rendezői elképzelés szerint harcolnak.
„A hét végén aki tudott, futott. Az Ultrabalatonon több mint tizenötezren álltak rajthoz, a Színművészeti Egyetem szolidaritásfutásán százötvenen. Az Ultrabalaton Magyarország és Közép-Európa legnépszerűbb közösségi sporteseménye, hiszen nemcsak egyéniben, hanem csapatban is lehet indulni rajta. A Balatont megkerülő, 221 kilométeres táv nagy kihívás, az ember szembesül saját korlátaival, akár egyéniben, akár csapatban indul. Az egyéni induló igazi hős, ötszörös maratont fut egyvégtében, húsz-harminc óra alatt, a célban összerogyva. Igazi sportteljesítmény, ami a verseny történetének tizennégy éve alatt mintegy ötszáz embernek sikerült.
A csapatban futók nemcsak magukért, hanem társaikért is küzdenek, váltópontokon váltják egymást, egységben az erő. Amúgy hétköznapi emberek ők, akik szeretik a megterhelő kihívásokat, a megméretést és a mérhető, valós teljesítményeket. Kerül, amibe kerül, mert a résztvevők kemény forintokat perkálnak le, egyéniben 39 ezer, baráti csapatban indulók fejenként 12 900 forintot, céges csapatok ennél valamivel többet. Ne számolgassuk a szervezők bevételét, mert kiadás is van bőven, és az indulók megkapják, amire vágynak: egy futófiesztát, hatalmas közösségi élményt. Amerre vezet a balatoni kerékpárút (mert ilyen is van), biztatják őket, én is kiállok mindig a kapuba, nekem is jut az élményből.
Persze ez a sportesemény nem mérhető egy szolidaritásfutáshoz. Az nagyobb kihívás volt, mert a résztvevők fáklyával a kézben tették meg a távot, ami azt is jelentheti, hogy éjjel-nappal futottak. A fáklya a szabadság lángját jelképezte, az egyetemi autonómiáért lobogott. A szélrózsa minden irányába, öt, kisebb-nagyobb egyetemi városba indult ez a menet, hogy a fővárosi egyetemek mellett Debrecen, Pécs, Szeged, Kaposvár és Eger intézményeibe is eljusson a szabad felsőoktatás lángja. A táv az autonómiáért futáson összesen 1100 kilométer volt, nagyvonalúan számolva minden futóra nyolc kilométer jutott. Nagy feladat lehetett az autonómoknak megszervezni a váltást, a frissítőpontokat, az ellátást, vírustesztet vagy legalábbis egészségügyi nyilatkozatot beszerezni. Nevezési díj nem volt, a költségeket jótékony szponzorok állták. A célba érkezés időpontját egyeztetni kellett, mert ez igazi közösségi futás volt, nem individuális, magamutogató verseny, mint az Ultrabalaton. Győztest sem hirdettek, mert a győztesek – tudjuk jól – az elveszettnek hitt szabadságukért rendületlenül kiálló színinövendékek, pardon, egyetemisták.”
A „konvergencia-programként” elhíresült dokumentum az élet minden területére kiterjedne. A Nézőpont Intézet azt is kimutatta, hány emberre lennének hatással a Tisza megszorításai.
Hallom az este arról hazudtál, hogy a ti programotok 140 oldalas lesz és készül.
Igen, ez is kötelező olvasmány, már persze ha nem vagy agyhalott tisza-szektás, és/vagy rohadék propagandista vagy „politikus” ugyanott.
Indul a nemzeti petíciós ívek postázása, március végéig várják vissza a kitöltött íveket.
A biztonságpolitikai szakértő szívesen leülne vitázni bárkivel, de eddig még nem hívták.
Még hogy nem lehet kétszer ugyanabba a folyóba lépni... Az ember egy kis időre elfordítja vigyázó szemeit az uniós birodalmi központról, erre ott az üvegkalickákban már ismét feltalálták a spanyolcsizm… spanyolviaszt. Most épp a Demokráciapajzs fantázianevű kezdeményezéstől dobtam egy hátast. Demeter Szilárd írása.
A véleménynek ára van. Rasszizmus, megfélemlítés és gyűlölet. A következmények pedig már nem csak szavak: ellehetetlenítés, fenyegetések és állandó nyomás. Mikor vált a megfélemlítés a baloldal egyik legfőbb politikai eszközévé?
A férfi szinte a semmiből sétált fel a miniszterelnök mellé.
Még Ukrajnában is elismerték a szomorú tényeket.
