Lehet egy antiszemita egyszerre zsidómentő is?
Miért mentett zsidókat a nyilas külügyminiszter és hogyan gondolta meg magát az első zsidótörvény előadója? Erről is szól Ujváry Gábor történész új könyve.
Bíró „so called” bocsánatkérése semmilyen biztosítékot nem vert ki, s ez már tragikus, vagy tragikomikus fejlemény.
„Ha nem vagyok rosszindulatúan elfogult, feltételeznem kell, hogy a FIDESZ-KDNP nehezen hordozza a kétharmad terhét, mert ezzel az ország vezetését illetően minden felelősség a vállára nehezedik. S nemkülönben azért is, mert a legkülönbözőbb szakmák művelőiként pontosan tudják és érzékelik, hogy az ország számára létkérdés-minőséget minden területen csak ellentétes nézőpontok összeszikráztatásából, a kellő súllyal háta mögötti erőket felvonultató egyeztetések, s nyomukban a végeredményt optimálisra csiszoló fáradságos munka révén lehet kinyerni. Nem beszélve a sok-sok (de legalább két) oldal szellemi erejének mozgósításáról, és azok felelős igénybevételéről. (Egy országnak csak egy értelmisége adatott.) Mindezt csak egy kellő erőt felvonultató ellenzék révén lehet elérni, amely a szerencsi időleges választáson egy tragikus véletlen (baleset) folytán, ha nem is esélyt, de inkább reményt nyerhet. (S akkor még nem beszéltünk a diktatúra folyamatos gyanújáról, ami lehet, csak az ország társadalmának valamilyen okból – és az egyik ok a valamirevaló ellenzék hiánya – ilyen egyöntetű szimpátiájának köszönhető.)
Tehát a tét óriási. Azonban. Mint minden politikai erőtől – hiszen ez sui generis lényegük – a FIDESZ-től sem lehet elvárni, hogy minden mandátumáért ne küzdjön meg, vagy a felelősségén könnyítendő, maga szervezze meg ellenzékét. (Bár vannak ilyen kísérletei, főként a médiában.) Ezért nem róható fel nekik, hogy oknyomozó segédcsapatai derítették fel a volt fideszes mandátumáért csatába küldött Jobbik, majd az összellenzéket is megtestesítő jelöltről, hogy antiszemita és rasszista. (Amit – nem tudom miért? – nem elemeztek ki a kommentárok egyik oldalról sem, hogy a billog-idézetek szövegkörnyezete – nincs leleplezőbb, mint a nyelv – egy primitív, kulturálatlan macsó portréját rajzolta meg, ami eleve lehetetlenné tenné a vele való azonosulást.) (Aki politikusnak készül, annak a gimnáziumi ballagó bál után úgy kell viselkednie, hogy ne legyen kompromittálható. Ez az önmegtartóztatás – sajnos? – e nem kevés érdekérvényesítési lehetőséget nyújtó szakma/hivatás szükségszerű befektetése.)
Igen, sokkal hatásosabb, vagy sokkal inkább elvárható lett volna, ha a lefülelést az ellenzéki médiumok intézik, elvégre a facebook bejegyzések ma már rutinnak számító megvizsgálása nem akkora kunszt, mint Schmitt Pál Ph.D disszertációjának plágium ügyét kideríteni, s vele ellavírozni a lemondatásáig. S ha már a felfedezést átengedték – »oknyomozás« pártatlansága – akkor, ha nyomokban is, még létező szakmai fölényük jegyében a szöveget értelmezhették volna, nevezetesen, hogy a »Judapest«, s a »pajeszcsúszda« kifejezések nem csupán kirekesztő, s a holokauszt után (Kertész Imre gondolata) gyilkos gúnyszavak, hanem használója szellemi hátországát, szocializálója irányát és folyamatát lemeztelenítő kulcs-kifejezések. (Egyedül Révész Sándor »Hitlerrel Európáért« cikke HVG360 2020.08.30. tett erre kísérletet.) Bíró »so called« bocsánatkérése semmilyen biztosítékot nem vert ki, s ez már tragikus, vagy tragikomikus fejlemény. Bíró azt állította, hogy a 2018-as választások, nevezetesen a FIDESZ kétharmados győzelme okozta frusztráció váltotta ki belőle a »zsidózást«.
Ez a magyarázkodást (bocsánatkérést?) vagy egy teljesen zavarodott, nemhogy választási kerületet, de egy lakóbizottság képviseletét ellátni képtelen ember tette, vagy egy olyan magabiztos férfiú, aki meg van arról győződve – igaz, a terepet sok-sok szoc-lib értelmiségi előkészítette számára –, hogy szellenthet bármilyen orrfacsarót, az érdekkörébe tartozók az orrukat úgyis befogják, tehát bátran eleresztheti magát.”