Egy kiállítás képe

„Nagyívű pályát futott be mostanában a fenti kép a sajtóban. Az látható rajta, hogy az SZFE lázadó hallgatói miképpen jelenítik meg Delacroix híres, »A Szabadság vezeti a népet« című képét. Ha egyetlen kifejezéssel akarjuk visszaadni az első benyomásunkat, akkor óhatatlanul Bangóné népies, ám halálosan pontos meghatározása jut eszünkbe: kurva erős kép.

Az SZFE hallgatóinak alkotása, műfaját tekintve, allegorikus élőkép, és már az ókorban is ismert volt. Itt viszont egy igen modern variációt láthattunk. Ezt próbáljuk műérteni alább. (Figyelem! A kép megtekintése egyeséknél rángógörcsöt, vagy más súlyos tünetet okoz! Megtekinteni csak erős idegzetűeknek javallott!) Először némi történelmi adalék.

A képet Delacroix az 1830-as párizsi forradalom emlékezetére festette. Ez a forradalom – egy a sok közül, a 19. században Franciaországban éves rendszerességgel volt forradalom – a Bourbon X. Károly ellen robbant ki, akit azidtőtájt reakciósnak tartottak. Igazi nyertese Lajos Fülöp, a polgár-király volt, akit aztán egy későbbi – az 1848-as forradalom – során kergetnek el. A harmincas forradalom egyébként a katonaság átállásával dőlt el és nem túl sok hősies jelenet volt benne. Ez azonban nem zavarta a nagy romantikus festőt abban, hogy heroikusan ábrázolja az amúgy mindennapos forradalmat.De mi most nézzük a hallgatók művét magát.

A mű kompozíciója az eredetit követi, a főalak nem a kép középpontjában áll, hanem kissé balra, hogy látható legyen, ki vezet kit. Az előtérben elhullott forradalmárok láthatóak kiterülve, különösen érdekes egy kék-fehér kabátba öltözött hősi halott, akinek a hótaposóját fehér rongyba burkolták. Ő nyilvánvalóan halálos bokalövést kapott és a gondos ápolás ellenére is a szabadság mártírjává vált. Mellette balra egy pocakos halott látható, őmellette egy nőforradalmár, aki kezében fakarddal, egy vég vásznat rág. Szájkosárral természetesen. Ennek jelentése nem teljesen tisztázott előttem, tán arra utal, hogy Vidnyánszky sem különb a deákné vásznánál. De ez nem biztos.”