Az átállás három sarokköve

„Minimális nyerési esélyeit vizsgálva sokfajta győzelmi forgatókönyvet kell hogy elképzeljen magának az aktuális ellenzék. Realistákat és fantasztikusakat. A nem legszebb, de legrealistább változatnak valószínűleg köze lesz majd a miniszterelnök fizikai és kommunikációs mozgástere kényszerű lelassulásához, bomlásához. Nehezen tudnám elképzelni, hogy Orbán »jó karban van és marad«, a mostani Fidesz-választók minősített többsége a következő időszakban mégis egyszerűen megunja, és elfordul tőle.
 
Persze el lehetne azt is képzelni, hogy Orbán úgy összezavarja a képet, hogy az eddigi törzsközönsége alapcsoportjai már nem értik őt, és a politikai tehetsége ellenére a Fidesz-vezetés valamekkora csoportjainak le kell őt adni a politikai ruhatárban. De egy ilyen esetben mi történne a politikai elitben? Utcai lázadásra vagy ellenzéki tömegek hisztériájára nem számítanék, de a rendszer ropogása jól hallható lenne. Különösen, ha valakik közben megadnák magukat. Gondolom, ez a mai Fidesz elit maximum egyharmada lehetne, onnan, ahol pillanatnyilag már nincsenek nagyon sokan a törzsgárdából. Meglehet, létezik egy Orbán-számtan, amely nem tűr meg a szárnyakon nagyon sok új vezetőt, mert akkor nem lehetne könnyen ellenőrizni az új fiúkat. De még így is kialakulhatnak olyan új szárnyak - esetleg bizonyos megyékben -, amely alakulatok leválaszthatóak, mert nekik még nincsenek új hűségeik vagy új kockázataik.”