„Ma adjuk át Lakiteleken a Nemzeti Művelődési Intézet új székházát. Hosszú és kalandos előtörténete van ennek az ünnepi eseménynek. Illyés Gyula 1946-ban alapította meg a Magyar Népi Művelődési Intézetet, az intézmény szellemi jogelődjét. Nagy költőnk ma is dolgoztat. Az 1979-es Lakiteleki Fiatal Írók Találkozóján nemcsak a jelenlétével, hanem a gondolataival is sokat segített, erősített bennünket. Úgy vélem, 1946-ban még reménykedett abban, hogy mégsem egy gyászos rémuralom kezdődik. Németh László fogalmazta meg előtte nem sokkal, hogy az aranykort érlelő magyar nemzetet Jaltában szétrobbantották, szétütötték, szétverték, és odadobták a kommunistáknak.
Előtte voltak olyan – később történelmi ábrándnak nevezett – elképzelések, mint például a Kertmagyarország. Meggyőződésem, hogy ez az egyik legkorszerűbb gazdálkodási forma, amelynek igenis van jövője. Itt is van felelőssége a Nemzeti Művelődési Intézetnek abban, hogy egy-egy kistelepülésen, ahol az online térbe menekülnek az ottani gazdálkodók, visszatérjenek a valóságba. Ez a mi felelősségünk: hogy visszajöjjenek a valódi világba, és az online térben a pék a kenyerét hirdesse, tegye vonzóbbá, utána pedig találkozzanak az ottani, szűkebb közösség tagjaival, a vásárlókkal. A legfontosabb, hogy életképes emberek és közösségek legyenek. Ez is a kultúra része. Az egészséges élet kultúrája. Nem a túlélés technikáját, hanem az élet technikáját adja különféle módszertani helyzetek megteremtésével akár a Nemzeti Művelődési Intézet, akár a lakiteleki Népfőiskola. Az értékfeltáró kollégiumoktól kezdve a most induló tanyakollégiumok szociológiai felmérésein át tulajdonképpen azt készítjük elő, hogy adjunk a valóságból javaslatokat, ismereteket, felméréseket a jogalkotóknak.
A Nemzeti Művelődési Intézet Pajtaszínház Programja is a helyi kisközösségek virulását segíti. Magam is vezettem színjátszó csoportot, tudom, hogy mit jelent annak a tizenöt-húsz embernek hetente találkozni. Az ilyen közösségek adnak sikerélményeket. Ez a másik kulcsszavunk a gazdálkodni mellett: a sikerélmény. Nagyon nagy szükségünk van valamennyiünknek a sikerélményre, ami egy egészséges visszaigazolása annak, hogy amit csináltam, amit teszek, az másokban is ugyanolyan érzelmeket, ismereteket erősít, mint amire nekem is szükségem van. A szívünk is megdobban, ha a különféle megyékből ide érkező vagy a Kárpát-medencéből ide utazó közösségek meghallják a székházban elhelyezett harang hangját. A Magyarság Harangjának lelke van. Évezredek visszhangja ez.”