Lehet. Hiszen ki mondja meg, hogy szakmailag mi az igazán helyes?
„Aki magának kisajátítja ezt a jogot, mások véleményét könnyen megítélheti. Ha lenne egzakt és teljesen független mérce, akkor ahhoz viszonyíthatnánk, és megállapíthatnánk, hogy mi a »szakmailag helyes«.
Kérdem azonban, hogy a művészetek terén az a blaszfémia, amelyet életem során megtapasztaltam, s amely képzőművészeti kiállításon szent tárgyak ürülékkel való bemocskolását jelentette, szakmailag indokolt művészeti produktum lenne? Produktum – nos hát az, igen. De a művészi szabadság megnyilvánulásának tekinteni – ezt?
Az ember elszégyelli magát egy-egy modern színházi rendezésen, amikor nevetségesnek, prűdnek, csökevénynek érzi magát, mert nem tetszik, ha elavultnak ábrázolják az önfeláldozó hősiességet, a szabadságeszméért életüket adni kész szereplőket. Ha a nagy eszmékből vásári mulatságot csinálnak, lufikat eregetnek a Fidelio katartikus zárójelenetében; ha a perverzió ábrázolásával kérkednek. Felidéződik egy külföldi, magyarul nem tudó karmester, aki egy modern darab magyar szövegét nem is értve így intett be a zenekari próbán (angolul): »Most onnan ismétlünk, hogy kan-kó-görcs.«
De nem csak a művészetek esetében jelentkezik mindez. A »puha« tudományok egy igen jelentős részénél is küzdünk a „szakmailag helyes” megítélésével. Ideológiamentes tudomány gyakorlatilag nincs. Ami az én meggyőződésem szerint szakmailag helyes, azt egy másik ideológia mentén érvelők egyszerűen szakmaiatlannak fogják minősíteni. Nem érvelnek ellene: csak minősítik. Megbélyegzik. Vagy egyszerűen úgy tesznek, mintha el se hangzott volna.
Szűkebb szakmámban, a közgazdaságtanban például lehet azt mondani, hogy a közösség életszínvonal-emelkedése objektív mércéje egy-egy közgazdasági elmélet helyességének. Csakhogy ez a mérce térben és időben relatív: nagyon hosszú idő alatt mérhető csak, az átlag rendkívül nagy szórást takarhat. A regionális különbségek óriásiak. A hatalmas jövedelmi szélsőségek melletti gazdaságfejlődés vajon szakmailag helyes? Az átlagot valójában a világ egészére kellene értelmezni, mert csak a világ egésze zárt gazdaság, amire a törvény megfogalmazható. Az olyan gazdasági elmélet alapján folyó politikát, amely egyik országnak a másik kárára való alkalmazását eredményezi, nem lenne jogos szakmailag helyesnek tekinteni.”
Mennyire felkészült Európa a válságokra? Karácsony Ádámmal az uniós készletezési stratégiáról, Brüsszel háborús hangulatáról és a Régiók Bizottságában elfogadott jelentéséről beszélgettünk.
Számíthattok rám; még nagyobb elszántsággal folytatom a munkámat, amelynek során a jövőben több elemzést és kevesebb influenszerkedést láthattok majd tőlem.
A megújulás nem választható lehetőség a nemzeti oldalon, hanem szükségszerű.
Senki sem érti hogy ennek tulajdonképpen mi faszom értelme volt, hogy a fenébe tudott egy ilyen zavarodott kis pukkancs lenyúlni másfél évtizedet milliók életéből.
Ám szerintem erre volt 16 évük.
Európai összevetésben is kiemelkedőek a magyar számok.
Hajnal Tamás elmondta, a „változások idejében” még sok minden tisztázatlan.
