A héten két általam indított perben is sikerrel jártam

„Fél éve küzdök azért, hogy végre tisztán lássunk a kórházi ágyfelszabadítások ügyében. A héten két általam indított perben is sikerrel jártam: az egyikben a bíróság első fokon nekem adott igazat, és a 60 százalékos ágykiürítést megalapozó számítások és háttéranyagok kiadására kötelezte az EMMI-t. A másik ügyben a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő belátta, hogy a per számára nem nyerhető, ezért kiadta az ágyfoglaltság kórházi szintű adatait. A számok azt mutatják, hogy áprilisra az ellátott betegek száma sok esetben a márciusi felére-harmadára esett vissza, és számos kórháznak kellett 2 százaléknál több ágyat felszabadítani.

Április 7-én Kásler Miklós miniszteri utasításban rendelte el, hogy az egészségügyi fekvőbeteg-ellátó intézmények teljes ágykapacitásuk minimum 60 százalékát készítsék elő koronavírusos betegek fogadására. A betegfelvétel leállása, a műtétek, kezelések halasztása mellett a kórházakat ellátásra szoruló, magatehetlen, súlyos műtét utáni rehabilitációt igénylő krónikus betegek elbocsátására kényszerítették. A minisztérium és a NEAK csak annyi információt volt hajlandó megosztani a nyilvánossággal, hogy »a kórházi ágyak 58 százaléka már március végén szabad volt«.

A most kiadott adatok a napi ágyfoglaltságot mutatják a fekvőbeteg intézményekben március 14-én, 30-án, április 7-én, 15-én és 19-én. Az adatokból látható, hogy az 58 százalékos átlag mögött óriási intézményi különbségek voltak, és a legsúlyosabb döntésekre a krónikus fekvőbeteg szakellátásban kényszerültek. Március végén a krónikus ellátóhelyek kétharmadában 58 százaléknál alacsonyabb volt a szabad ágyak aránya, ötödükben 80 százalék fölötti volt a foglaltság. Áprilisra az ellátott betegek száma sok esetben a márciusi felére-harmadára esett vissza, és számos kórháznak kellett 2 százaléknál több ágyat felszabadítani. Az egészségügy leállítása és a kórházkiürítés szakmaiatlanul és embertelenül zajlott, a kormány pedig sorsára hagyott sok-sok beteg, ellátásra, kezelésre szoruló, vagy műtétre váró embert. A következmények szokás szerint elmaradtak, én viszont mindent megteszek azért, hogy ne maradhasson semmi titokban.”