„A »Bűn és bűnhődés«-t ajánlom most, Dosztojevszkijtől. Egy könyv, amelyet háromszor olvastam már. Bűn? Igen, van. Az Isten-teremtette rendből való kiszakadás, ez a bűnnek, minden bűnnek a lényege. Raszkolnyikov, egy egyetemista a főhős, aki úgy gondolja, hogy kívül áll a renden. Vagy fölötte. Ezért gyilkol, hogy maga előtt igazolja, hogy fölötte áll… Raszkol: szakadás. Raszkolnyikov: beszélő név, a kiszakadó.
Rádöbbenti a bűnre Szonja, aki ugyancsak a »renden« kívüli. Ezt mondja:
»- Hogy mit csinálj? - A lány felugrott az ágyról, szeme, amelyet addig könny borított, most
villámlott. - Állj fel! - kiáltott rá, és megragadta a két vállát. Raszkolnyikov felállt, és ámultan
nézett rá. - Menj most mindjárt, ebben a percben, állj ki a keresztútra, hajolj le, és csókold
meg a földet, amelyet beszennyeztél, aztán hajtsd meg magad az egész világ előtt, a négy égtáj felé, és mondd fennhangon, mindenkinek: >Öltem!< Akkor az Isten új életet ád neked!
Megteszed? Megteszed?«
Az ember képes kiszakadni a rendből. De ha beismeri és megbánja a vétket, visszatagolódhat. Rendben lehet önmagával. A világgal. Az Istennel.”