„A politika primátusának uralkodása megbontja a szövetség egységét, miközben elvonja a figyelmet Európa hanyatló gazdaságáról. Az Európai Unió látszólag kényes arra, hogy állampolgárainak alapjogai ne sérüljenek. Ugyanakkor könnyedén lép túl azokban az esetekben, ahol a polgárok sorskérdéseiről megkérdezésük nélkül dönt. Az unió jelenlegi szervezeti felépítése ilyen vagy hasonló intézkedések és jogszabályok alkotásához alibit szolgáltat. Ennek nyomon követhető oka, hogy a képviseleti demokrácia többségi pártérdekek nyomán érvényesülhet az Európai Parlament jogalkotási folyamatában.
A tagországokban eltérőek a parlamenti képviselők pártkötődései, hasonlítva az EP-ben helyet foglalók összetételéhez. Innen kezdve nem beszélhetünk ideológiai egyensúlyról. Objektív alapon igazolható, hogy a tagországokban választott jobb- vagy baloldali képviseleten alapuló kormányzás és törvényalkotás az EP részéről felülírható. Az sem vitás, hogy az EP többségi döntése politikai nyomás hatására sokszor annullálja a tagországok polgárainak szubszidiaritásra, szuverenitásra alapozott, a demokrácia és jogállamiság szabályai között kiérlelt akaratát.
Az EU intézményrendszere szükségtelen pártpolitikai belső vitákra készteti a közösség aktorait. Két tűz közé kerülnek az EP-képviselők. A dilemma az, hogy megtagadják-e küldőik legitim akaratának érvényesítését, vagy szembekerüljenek az uralkodó pártfölénnyel. A hazájukat hűen képviselők nem tagadhatják meg polgárságuk demokráciában született választási akaratát. Ebből az is következik, hogy a megválasztott kormány sem térhet le a számára kijelölt útról.”