„Aladár egy pest melletti, szerethető kisvárosban él, agglomeráció, harmadik osztályos és közepes tanuló, rajongva szereti a mamája, ezért még a múlt héten is voltak a Balatonnál, nagy volt a tömeg, de a lángos finom, és mivel Alika alig várta már az iskolát, akkurátusan készültek rá, mindent bevásároltak, jártak az egyik pesti Pláza papír- és ruhaboltjaiban, nagy volt a tömeg, de vettek táskát, farmert és kabátot, sőt, a piacon is jártak, nagy volt a tömeg, de édes a barack, és mivel Ali imád úszni, a városi uszodában is edzett, nagy volt a tömeg, de jutott egy közepesen zsúfolt sáv. A szomszéd Imike születésnapi partija is remekül sikerült, sokan eljöttek. És végre az iskola is elkezdődött, nem online, hanem a valós élet.
Alit »szúrópróbaszerűen« kiválasztották a hatóságok, és berendelték Covid-tesztre. Nagy volt a tömeg, sokáig várakoztak a rendelőben, és egy hét múlva, Aliék éppen hamburgerezni voltak, sokan voltak, de szaftos a hús, csörgött a telefon, hogy sajnos pozitív. Ali szomorú volt, mert semmi tünete, és most két hétig otthon kell unatkoznia.
KÉRDÉS: Milyen intézményt zártak be Ali pozitív tesztje után a hatóságok?
VÁLASZ: fejjel lefelé, persze, hogy nehezebb legyen elolvasni: a helyi művelődési házat. Annak udvarán ugyanis, a szabad levegőn, Ali harmincnégy percet töltött. Nem sokan jöttek el a néptáncpróbára, de jó volt a hangulat, népi játékokat játszottak, majd anya jött és kézfertőtlenítés után hazamentek.
CSATTANÓ NINCS? Ahogy Ali az életét éli, élte, és idejének 99%-ában tartózkodott, vizsgálat sem volt. Senki nem került karanténba, senkit nem vizsgáltak meg. A művelődési ház minden programja elmarad.”