Novák Esztertől és Ascher Tamástól – többek közt ezt is – tanultam!
„Először akkor beszélgettem Vidnyánszky Attilával, mikor a szerződtetési tárgyalásomra beléptem, 2013-ban, a Nemzeti Színház egyik irodájába. Nagyon vártam azt a találkozást, mert azt hallottam róla, hogy egy igazán egyedi látásmódú, kiváló rendező. Hamar csalódnom kellett... az emberben!
Azt közölte többek közt, hogy mi, (az akkori Nemzetisek) egy egy előadás után, »élvezzük a tapsot«, ami számára »felháborító«.
Meg hogy az, ami éppen történik, (az igazgató váltás) egy »box meccs« és ő »milyen jól boxol...«
Kijelentette továbbá, hogy ő keresztény, és másfajta színházat fog csinálni!
Hamar világossá tette, hogy felőle maradhatok, de nem fog jó szerepeket adni, ne reménykedjek, úgyhogy inkább menjek el, majd »átment valamelyik liberális színház, ne félj« – valahogy így.
Akkor hallottam először, hogy »liberális színház« és akkor kaptam először az arcomba, hogy én »liberális« vagyok.
Megbélyegzett.
Szíve joga, gondoltam, ő épp itt tart az életben, hát azt se tudja ki vagyok. A munkámat alig ismeri.
Ő már biztos nem emlékszik, vagy nem így akar emlékezni, vagy nem akar emlékezni, de én nem felejtek. Ezt nem lehet elfelejteni.
Addigi pályafutásom során, soha nem tapasztaltam hasonló ideológiai kinyilatkoztatást senkitől!
Se az Egyetemen, se a szakmában!
Mondom: soha! Senkitől!
Még a »kuratórium« többi tagjától sem, pedig nem egyszer dolgoztunk már együtt és mindig nagyon erős szakmaiságról adtak tanúbizonyságot és mindig büszke leszek azokra a munkákra!
Nincs olyan hogy liberális vagy keresztény színház, vagy képzés, ha naponta mantrázzák a propaganda sajtóban, akkor sincs!
Jó színház van, meg rossz! Jó képzés van, meg rossz!
És, hogy melyik milyen, azt a nézők döntik el! Legalábbis ezt remélem.
Mérhetetlenül károsnak tartom a közvélemény és különösen a szakma tudatos megosztását, hergelését, olyan ideológiák mentén, amivel nagyon nagyon sokan nem tudunk, nem akarunk azonosulni.
Magyar vagyok. A szüleim megkereszteltek. Anyai ágon székely vagyok.
És?
Kinek, mi köze ehhez?
Mi köze a szakmaiságomnak a tanulmányaimnak ehhez?
Mikor hangoztattam én, vagy bárki a szakmából, melldöngetve a származást vagy a vallási hovatartozást?! Ez mikor jött divatba?
Nem lehet, hogy ezt akkor hangoztatják, amikor nem elég a tehetség? Amikor megkérdőjelezhető a minőség? Amikor a hangoztatásért pénz, paripa, fegyver jár?
Életem legcsodálatosabb népzenei élményét az Egyetemen kaptam, mikor népdalokkal foglalkoztunk fél éven keresztül.
Azóta vonzódom a néptánchoz és a népzenéhez!
Sosem felejtem el, hogy vert a szívem a Honvédos nők és férfiak táncbemutatóján, hogy hogyan potyogtak a könnyeim az örömtől, hogy láthatom őket táncolni, hogy hallhatom utána Novák Tata zseniális tanóráját a történelmünkről a kultúránkról és, hogy a feladattól mennyire be voltam zsongva, hogy mindezt az élmény anyagot, hogyan tudom majd hasznosítani a zenés mesterség vizsgánkban!
Tudtam!
Soha nem aszerint vállaltam el egy egy munkát, hogy ki melyik »oldalon« áll, hanem szigorúan szakmai szempontok és kíváncsiság szerint, ahogy a két csodálatos mesteremtől Novák Esztertől és Ascher Tamástól – többek közt ezt is – tanultam!
Büszke magyar vagyok,(ahogy mindenki más is), felesküdtem a magyar kultúra védelmére, ehhez tartottam, tartom és fogom is tartani magam, mindörökké, mindegy épp melyik »oldalnak« tetszik vagy nem tetszik!
Rendíthetetlen vagyok!
»Életemet és véremet a színházművészetért!« (Novák Eszter)
Én ebben hiszek!
Vidnyánszky Attila!
Ha olvasod!
Az elmúlt időszakban megtapasztaltam a saját bőrömön, milyen mikor a propaganda aljasul, hazug módon járatja le az embert.
Most Te csinálod ezt a mesterekkel, a diákokkal?
Egyik nap »háttérhatalom« a másik nap »ideológiai képzés« a harmadik nap »nemzetközi hadsereg«???
Holnap mi jön?
Mi van még a fejedben?
Mit lehet még előhúzni a tarsolyból?
Kérlek szépen ne hergeld tovább a közvéleményt, ne okozz több kárt a magyar (nemzeti) kultúrának és nem utolsó sorban az egész színházi szakmának. Így is nehéz lesz ebből felállni.
Hajrá fiatalok, hajrá SZFE,
Szabad ország, szabad egyetem!”
Számára nem volt megbocsátás, ellentétben másokkal, így például Szabó István rendezővel, aki hosszú időn keresztül gyártotta a terhelő tartalmú jelentéseket. Balogh Gábor írása.
A liberális politikus a közösségi oldalán vette a szájára a magyar miniszterelnököt.
A legfőbb téma az ellenzék aktuális helyzete volt.
Nagyon lényeges kérdés ez, mert a nyugati világon belül azért megszoktuk, hogy a kétezres évek elejéig legalábbis komoly tömegtámogatással rendelkező, karakteres programok és autonóm politikusok között választhattak az emberek.
Hogy a politikában az igazság a legveszélyesebb fegyver, azt két igazságbeszélő sorsa bizonyítja: Csurka Istváné és Gyurcsány Ferencé.
Kiemelt felelősséget emlegetnek.
Donald Trump techmilliárdos szövetségese egy X-posztban azt állította, hogy a közösségi oldal felhasználói tájékozottabbak a magdeburgi eseményekkel kapcsolatban, mint a német újságírók.
Csibi Krisztina szerint épp az ilyen tragédiák elkerüléséért indult el a választáson.
