Magyarország viselkedett velünk a legtisztességesebben

„Négy és fél évig tartó kiküldetését a brexit határolta körül, hiszen néhány hónappal a 2016-os népszavazás előtt érkezett Budapestre, s néhány hónappal azelőtt távozik, hogy az Egyesült Királyság és az Európai Unió remélhetőleg szabadkereskedelmi megállapodást köt. A brexit miatt mennyiben volt más a budapesti kiküldetése például a Bukarestben végzett munkájához képest?

Nehéz megmondani, hiszen nem tudom, milyen lett volna az élet Budapesten a brexit nélkül. Amikor 2014 nyarán megpályáztam a pozíciót, a brexitről és a népszavazásról még szó sem volt. Az járt csupán a fejemben, hogy a kétoldalú kapcsolatok megerősítése rendkívül fontos feladat, figyelembe véve azt, hogy sosem élt ennyi magyar ember az Egyesült Királyságban. A brexit valamelyest bonyolultabbá tette a dolgomat, elsősorban a munka mennyiségét tekintve. Meg kellett magyaráznom a kilépés okait, a brit álláspontot az EU-val folytatott kilépési tárgyalások során vagy a sokak számára érthetetlen brit parlamenti eseményeket. A brexit ugyanakkor arra kényszerített bennünket, hogy nagyobb hangsúlyt fektessünk a kétoldalú viszony megerősítésére. Magyarország 2004-es uniós csatlakozása után ugyanis a kétoldalú kapcsolatok bizonyos elemei eltűntek, Brüsszel kezelte őket. A feladataim közé tartozott tehát az is, hogy mire elhagyjuk az Európai Uniót, a kétoldalú kapcsolatok jobb állapotban legyenek. A védelmi együttműködés például jelentősen megerősödött – ez részben Simicskó István és Benkő Tibor védelmi miniszterek érdeme –, a gazdasági kapcsolatok is szorosabbak, megnőtt a Magyarországon tevékenykedő brit vállalatok és alkalmazottaiknak a száma, de egyre több új magyar vállalat terjeszkedik az Egyesült Királyságban is.

A politikai kapcsolatok nagyon jók. Nincs még egy olyan uniós ország, amely ennyire szolidárisan és tisztességesen viselkedett volna velünk, mint Magyarország.

Elégedett a brexitfolyamat végkifejletével?

Volt természetesen némi bizonytalanság az elmúlt években, a kilépés dátumát is közel egy évvel kellett elhalasztani, de végül megszületett a kilépési megállapodás az Európai Unióval. Jó lett volna, ha az eredeti tervhez tartottuk volna magunkat, de ezt hívják demokráciának. Theresa May kisebbségi kormányának nem sikerült átvinnie akaratát a parlamenten, a Westminsterben zajló eseményeket pedig néhány európai barátom cirkusznak nevezte, holott szerintem a jól működő demokrácia tökéletes példájának lehettünk a szemtanúi. A halasztás sajnos azzal járt, hogy kevesebb idő jutott a szabadkereskedelmi megállapodás megkötésére.

Nem vagyok biztos abban, hogy az Európai Unió egyes országai megértették, hogy szuverén, független nemzet akarunk lenni.

Ez azt jelenti, hogy nem fogadhatjuk el többé Brüsszel, Strasbourg vagy Luxembourg utasításait. Az EU most azt mondja, amíg nem érünk el haladást a halászati vagy a versenyjogi kérdésekben, nem haladhatunk előre a más területekről szóló egyeztetéseken sem. Ha az Európai Unió nem viselkedik pragmatikusabban, megnő a kockázata annak, hogy nem lesz megállapodás.

A Budapesten töltött éveiből milyen emlékezetes pillanatokat tudna említeni?

Nagyon szerettem itt lenni, itt dolgozni. Örülök, hogy megismerkedhettem Magyarországgal, a magyarokkal, s megtanulhattam magyarul. Élveztem a magyar vendégszeretetet, szeretem a magyarok életvitelét, sok barátság köttetett. Hiányozni fog, de a búcsú nem örökre szól, inkább azt mondanám (magyarra vált): Viszontlátásra! (Visszavált angolra.) Az elmúlt hat hónap a járvány miatt nehéz volt, a legszomorúbb esemény a helyettesem, Steven Dick halála volt, aki a koronavírus következtében hunyt el. Nemcsak engem, hanem a nagykövetség minden munkatársát, a brit közösséget és magyar barátainkat is lesújtotta halálának a híre. A legbüszkébb talán arra vagyok, hogy az Élet menete élén haladhattam, tíz-tizenöt ezer emberrel együtt emlékeztünk meg Jane Hainingről, a holokauszt skót hőséről. Emlékezetes pillanatnak nevezhetném azt is, hogy a Budapesten rendezett Maccabi-játékok brit csapata engem kért fel, legyek a zászlóvivőjük. Felléphettem a Müpában az Óbudai Danubia Zenekarral, ahol magyarul olvastam fel Benjamin Britten Zenekari kalauz fiataloknak című művének szövegét. Nemrég pedig a Puskás-musicalben kaptam kisebb szerepet. Sajnálom, hogy ezt kell mondanom, de jó volt látni azt is, ahogy Skócia megverte a magyar labdarúgó-válogatottat Budapesten 2018-ban.”