Köszönjük szépen, hogy nem hagynak magunkra minket

„Ma….

Bár leginkább úgy érzem magam még mindig, mint akin átment egy úthenger, de a mai nap végén úgy gondolom, remélem, a segítségekkel képesek leszünk stabilizálódni.

A támogatások folyamatosan érkeznek, (https://www.facebook.com/events/373180540355037/), sok-sok levél, üzenet is jön, és a média érdeklődése is erős, még mindig. Sajnálom, hogy ez egyoldalú… olyan jó lenne a kormányzati médiában is elmondani, miért tartom ennyire igazságtalannak ezt a döntést. De onnan nem jelentkezik senki.

Pedig elmondanám, hogy egy leszakadó térségben azért dolgozunk, hogy a lehető legtöbb szálon támogassuk az iskolarendszert abban, hogy azokkal a gyerekekkel is sikeres legyen, akik az iskolai lemorzsolódás kockázatának leginkább kitettek. Hogy végzünk tehetséggondozást is, nem is rossz színvonalon, ezt igazolják a hazai és nemzetközi díjak… de nagyon fontos nekünk a felzárkóztatás is.

A művészetoktatáson kívül, ami egy sajátos módszertanú, a szociális kompetenciák fejlesztésére irányuló fejlesztés, a módszert, együttműködve a tankerülettel a hatodik éve vezetjük be (grátiszban) az állami iskolákba, és ezzel sikerül egy másfajta szemléletű vizuális nevelést beépíteni. Nemcsak itthon, hanem a határon túli magyar pedagógusoknál is…titkon reméltem, hogy legalább ez egybeesik a kormányzati elvárásokkal.

Van tanodánk (nem állami fenntartással, 50-60 gyerekkel Toldon), ami mérhetően sikeresebbé teszi a toldi gyerekek iskolai előmenetelét.

Van ösztöndíjprogramunk (82-85 gyerek 13-15 településen, 5-10-30 ezer Ft havi támogatással, adományokból, az általános-középiskolai tanulmányokat támogatva), aminek az alapját a tankötelezettséget jelentő iskolában nyújtott teljesítmény adja, és mentorálja a gyerekeket.

Iskolaszer-támogatások: 700 gyereknek, szeptemberben, az állami iskolákat is segítjük, ahol sok a HHH gyerek, ott a tanítóknak adunk „osztálycsomagot”, amiből egész évben gazdálkodhatnak.

Karácsonyi cipősdoboz ajándékok, az óvodákon, iskolákon keresztül (is) eljuttatva, 1200 gyereknek.

Kirándulások, táborozások- ingyenesen, 600 gyereknek.

Kulturális műsorok, melyeket az általános iskolákba viszünk, koncertek, táncprodukciók, bábszínházak, rendhagyó órák – 5-6 iskolát érünk el évente.

Firstbook- első könyvhöz jutás, az iskolarendszeren keresztül, 500-900 gyerek évente.

Könyvadományok továbbítása az iskolai könyvtáraknak, társasjátékok, játékok az iskoláknak, óvodáknak.

Rajzfelszerelések a vizuális neveléshez, a tankerület iskoláiba, előnyben részesítve azokat, ahol sok a HHH gyerek.

Tablet, laptop, számítógép-adományok a járvány alatt 140 családnak, szeptembertől újra.

Részt veszünk egyetemi közoktatásfejlesztési programokban, ebbe bevonjuk a tankerület iskoláinak tanítóit, ingyenes tanártovábbképzéseket adunk, továbbkövetünk, mentorálunk.

Gyakorlóhely vagyunk pedagógiai és szociális vonalon, nálunk töltik a hallgatók a kötelező gyakorlatokat.

Elindítói vagyunk annak a helyi, „Társadalmi kohéziót erősítő együttműködésnek”, ami az oktatási szegregáció ellen próbál tenni, partnerségben, és amely fontos üzenet volt a kötelezettségszegési eljárás folyamatában.

Az oktatás mellé társul még a szociális munka, kríziskezelés, közösségfejlesztés, munkahelyteremtés is. Ezeken a területeken is együttműködünk az intézményrendszerrel (védőnői hálózat, gyermekjóléti szolgálat, gyámhivatal, stb.).

Mindezért tartom igazságtalannak, hogy ennyi támogató munka után mi vagyunk azok, akik fölöslegesek, és elindul a kiszorításunk. Az eredményes munka és együttműködés ellenére.

De nem fogjuk feladni.
Gyűlik a támogatás, és nagyon bizakodok, hogy összejön a hiányzó összeg.Többen pedig ma hívtak, hogy adománygyűjtő kampányt indítanak az érintett iskolák megsegítéséért. Iványi Gábor iskoláiért, az Ámbédkárért és az Igazgyöngyért….Mindannyian emblematikus szervezetei vagyunk az esélyteremtésnek.

Köszönjük szépen, hogy nem hagynak magunkra minket…
Mert minden gyereknek meg kell adni az esélyt, hogy azzá válhasson, ami lehetne.”