„Kell-e már kötözni?”

„»Hazament s nekiállt otthon a hajának, /    nekiesett tépni, homlokát öklözni:/     Csak    lesték a szolgák: kell-e már kötözni?«
Arany János: Toldi (Nyolcadik ének)

Legutóbbi írásom címét barátaim javaslatára változtattam az eredeti »kötözni«-ről – a szerintük jobban érthető és az uszító plakátözön várható következményeiről írt cikk tartalmával jobban összhangban lévő –  »költözni« szóra. Most visszatérek az eredeti ötlethez: a »kötözni« címhez, azaz Arany János Toldija Nyolcadik énekéhez, abban is Toldi Györgynek, Toldi Miklós bátyjának őrjöngési jelenetéhez, mert a korábbi írásom megjelenése óta az Orbántól mindenben függő hatalom újabb és a közönséget provokáló őrültségeket tett és mondott. Aki szerette a magyar irodalmat, jól emlékszik, hogy szól a Toldi.

Tapasztaltuk, hogy minden várakozás ellenére (ld. Stumpf István) az Orbán-rendszer őrültségei és túlkapásai jottányit se konszolidálódtak, sőt ebben az évben újult erővel folytatódott az »őrjöngés«, és Orbán megfiatalodva látott hozzá teljhatalma megerősítéséhez, amelyhez – a kezdeti bizonytalankodás ellenére – a koronavírus elleni védekezés és az ezzel összefüggésben ledermesztett gazdaság élesztése újabb lehetőséget szolgáltatott. Mint Putyin (és a túlélő szovjet, primitív, értelmiségellenes gondolkodás) legjobb követője ebben az évben végképp kiutálta a CEU-t, a Közép-Európai Egyetemet, majd – ahogy Sztálin és Putyin – a Magyar Tudományos Akadémiát herélte ki, vágta le róla a tudományos kutatás autonómiát élvező és csak ilyen körülmények között működőképes intézeteit.”