Lehet egy antiszemita egyszerre zsidómentő is?
Miért mentett zsidókat a nyilas külügyminiszter és hogyan gondolta meg magát az első zsidótörvény előadója? Erről is szól Ujváry Gábor történész új könyve.
A nacionalizmus összefüggött a zsidóság elleni politikai uszítással, és súlyosan kompromittálódott a holokauszttal.
„Nem hiszem, hogy a mai magyar fiatalok különösebben érdeklődnének a száz évvel ezelőtti, mindmáig sokkoló trianoni béke „zsidó vonatkozásai” iránt, mint ahogy az sem foglalkoztatja őket, hogy a Nyugat »kis zsidó lap« volt-e vagy sem. A Raffay Ernő vagy Takaró Mihály kitüntetése körül kitört felháborodás mindenekelőtt arra jó, hogy az ilyen témák iránt érdeklődő nyugdíjasokban tudatosítsa, »hol a helyük«.
Figyelemre méltó esszét közölt a Magyar Hang című hetilap szeptember 10-i száma, Kovács Tibor tollából. Címe: »Járókeretes nacionalizmus: így lett politikai termék a reformkor eszméje«. Azok számára, akik nem olvasták, ismertetem az írás gondolatmenetét, és igyekszem kiterjeszteni az antiszemitizmusra is.
Eljárásomat megalapozottnak gondolom, ugyanis a nacionalizmus, különösképpen szélsőséges megnyilvánulásaiban, a huszadik században vitathatatlanul összefüggött a zsidóság elleni politikai uszítással, és súlyosan kompromittálódott a holokauszttal. Elég, ha megemlítem, hogy a Harmadik Birodalom az 1935-ben elfogadott nürnbergi törvényekkel a német zsidókat megfosztotta az állampolgárságuktól, s például a Hitler védnöksége alatt megalakult szélsőségesen nacionalista, új nemzetállamokban, mint Tiso Szlovákiájában, vagy az usztasa Horvátországban a zsidók már meg sem kapták azt.”