Nyilván nagyon nehéz, már-már lehetetlen Lovas István nyomdokaiba lépni, de ha egy mai fiatal magyar újságíró mégis hasonló ambíciókkal rendelkezik, mit tud tenni?
Imádkozni. Muszáj imádkozni, mert ekkora tehetséget és munkabírást keveseknek ad a Jóisten.
Aztán nagyon fontos a tanulás, meg kell találni azokat az embereket, akiktől használható tudást és világlátást tudunk elsajátítani.
Az én életemben is voltak jó páran, akik nagyon sok tudást és bátorságot adtak ahhoz, hogy a médiában tudjak boldogulni. Az a fajta tehetség és bátorság azonban, ami Lovas Istvánnak volt, egy születési ajándék. A külsejéhez (széles váll, kétméteres magasság, megfelelő súly) hasonlóan a lelke is rendkívül erős volt.
Most, hogy a földi szenvedéseken már túl van, csak azt tudom mondani, hogy irigylésre méltó, szép pályafutás áll mögötte. Egy újságíró esetében a magánéleti megrázkódtatások nem érdekesek. Azokat az ember beépíti a munkájába, ha akarja, ha nem.”