Ha csak egy embernek hívjuk fel a figyelmét Lovas István munkásságára, már megérte

„Az előadáson is elhangzott, hogy Lovas István halálával óriási űr keletkezett a jobboldalon, nem nagyon van ma hozzá fogható újságíró, aki egyrészt 8-10 nyelven beszél, másrészt ekkora műveltséggel és olvasottsággal rendelkezik. Mégis adja magát a kérdés: ki lesz, ki lehet Lovas István utódja?

Nagyon nehezet kérdeztél, már csak azért is, mert senkit sem akarok megsérteni. Lovas Istvánnak az Isten akkora tehetséget és annyi tapasztalatot adott, amit egy megszokott körülmények között felnőtt magyar ember nem kap meg. 1956 után börtönben ült, majd a világ több országában élt, nyilvánvalóan rengeteg tudást szedett fel ezekben az években.

Tudjuk jól, hogy dolgozott többek között a legendás Szabad Európa Rádiónál is, ahol olyan társaság jött össze, akiktől csak tanulni lehetett. Iszonyatosan nagy előnyt jelentett számára, hogy már fiatalon olyanokkal volt körülvéve, akik független újságíróként mondhattak azt Európa szabad részén, amit csak akartak, miközben Magyarországon diktatúra volt.

Én mindenkinek azt mondom, hogy el kell olvasni Pista könyveit, és akkor sok mindenen el lehet gondolkodni. Például azon is, hogy ki számít szerencsés embernek. Mert ahhoz, hogy ő azzá váljon, amivé vált, az Istentől kapott talentum mellett szükség volt azokra a megrázkódtatásokra és negatív tapasztalatokra is, amiket a börtönévek alatt, valamint a magánéletében kellett átélnie.

De mindent egybevetve, az együtthatók jól működtek. Ehhez kapcsolódik az is, ahogyan meghalt. A mi szakmánkban munka közben a számítógépre borulva eltávozni meglehetősen szép halálnak számít. Nem mindenkinek adja meg ezt az Isten.

Nyilván nagyon nehéz, már-már lehetetlen Lovas István nyomdokaiba lépni, de ha egy mai fiatal magyar újságíró mégis hasonló ambíciókkal rendelkezik, mit tud tenni? 

Imádkozni. Muszáj imádkozni, mert ekkora tehetséget és munkabírást keveseknek ad a Jóisten.

Aztán nagyon fontos a tanulás, meg kell találni azokat az embereket, akiktől használható tudást és világlátást tudunk elsajátítani.

Az én életemben is voltak jó páran, akik nagyon sok tudást és bátorságot adtak ahhoz, hogy a médiában tudjak boldogulni. Az a fajta tehetség és bátorság azonban, ami Lovas Istvánnak volt, egy születési ajándék. A külsejéhez (széles váll, kétméteres magasság, megfelelő súly) hasonlóan a lelke is rendkívül erős volt.

Most, hogy a földi szenvedéseken már túl van, csak azt tudom mondani, hogy irigylésre méltó, szép pályafutás áll mögötte. Egy újságíró esetében a magánéleti megrázkódtatások nem érdekesek. Azokat az ember beépíti a munkájába, ha akarja, ha nem.”