Az eljelentéktelenedő értelmiség nekiállt számolni az Armageddont

„Menet közben azonban a hétköznapi tapasztalat és a számítgatások, nyilatkozatok, felelősségre intő fészbukposztok világa elvált egymástól. Ez a kettősség nemcsak a társadalomban, hanem a »szakértők«, a »felelős értelmiségiek« egy részének viselkedésében is megfigyelhető. A Britanniát börtönbe záró Neil Ferguson azért csak elment dugni a szeretőjéhez, hiába volt annak koronavírusos a férje. A magyar műmarxista álközgazdász, aki picsányi blogján hónapokig hirdette, hogy mindenki maradjon karanténban, amíg meg nem jön a vakcina, az állam meg szórjon helikopterpénzt (mibű?), amint tehette lelépett a munkásmozgalom régi fellegvárába, Berlinbe, és azon örömködött, hogy kinyitottak a fürdők.

No, de itt van régi ismerősünk (kedves édesanyja jól van? ha már miatta kellett lezárni a világot), aki pont egy hete írt arról, hogy naponta megy el az utcán emberek mellett »vállat súrolva«, és egyiken sincs maszk, ahogy nemrég még rajta sem volt, de az új számok tükrében innentől hordani fog. És mit látunk tegnap? Nocsak-nocsak. Maszk? Távolságtartás? (Amennyiben ebből most pampogás lesz, akkor meg fogom osztani azt a júniusi hírt is, amely arról tudósított, hogy cége 25 millió dolláros kockázatitőke-befektetéshez jutott, amelyből gyógyszerteszteket – így Covid-19-re jót is – fejleszt. Csakhogy tisztában legyünk a motivációkkal).

A felelősségre intő megnyilvánulások valójában arról szólnak, hogy ők a felvilágosultak, a tájékozottak – vagy álságosságból, vagy valaki tényleg ennyit fog föl a világból, hogy léteznek a műveltek, az előkelők és a tudatlan tajtparasztok, az ösztönprolik, a MAGA-sapkás redneckek. Engem ugyan ez nem lepett meg, ez a progresszív értelmiség pontosan ekkora felkészültséggel, gondolatgazdagsággal, viszont hasonló elitizmussal közelít politikai kérdésekhez is. Azután meg csodálkozik, hogy jön Gödény és Trump.”