Anyaföld, apanyelv

Minden emberben ott van az érző állat. Hiába vagyunk racionális lények, az érzelmeink az elsődlegesek és az érzelmek magukhoz hajlítják az érveket. Az írók különösen érzelmi lények, a női írók annyival inkább, amennyivel a nők érzelmesebbek, mint a férfiak. Szabó T. Annának ellenzéki érzései vannak, természetes, hogy ehhez igazodnak az érvei is. Az esszé, vagy mi a műfaja ennek az írásnak - kissé olyan, mint József Attila Szabad-ötletek jegyzéke - engedi is a gondolatfutamok össze-vissza csapongását. Ezek a gyűlölködők persze, hogy "ravasz belpolitikai szándékból" adták meg az állampolgárságot. Szavazatokért ugye. Apanyelvű számítók, katonák. Fölényesek, gyalázkodnak, követelnek. Cukiskodnak, paternalisták. (Nyilván lopnak is, de arról majd egy másik írásban.) A barát, aki soha nem járt Erdélyben és anno kigúnyolt, megalázott, megkapja a megértést, mert politikailag egy oldalon állunk. És ki ezt felejti el, ki azt. Szabó T. Anna pl. azt, hogy az "elhibázott, mindkét oldalról érzéketlen népszavazást" erdélyiek kényszerítették ki (másféle erdélyiek, mint ő), a távolabb és nagyobb összefüggésekben látók intései ellenére, nem az a félelemkeltő kék plakátos. Az csak beleállt, mert nem tehetett mást. És ha már a másféle erdélyiek szóba kerültek, azok a katonalelkűek, akik inkább a románoktól elszenvedett sérelmeket hordozzák a lelkükben, (mert hát azok miért is olyan magától értetődőek,) nézzük csak meg jobban ennek a kijelentésnek az igazságát: "Ám akit ütöttek vagy aláztak már ott, ahol biztonságban kellett volna lennie, az tudja, miről beszélek. Az ilyen ember többé nem adhatja tovább az agressziót, annak muszáj együttéreznie a bántalmazottal, függetlenül attól, hogy egyetért-e vele. Kötelessége, mert mindenkinek joga van a védelemre." A szegény kibombázott muzulmán menekültekről van szó, akiket a fenti, öt évvel ezelőttről jól ismert zsaroló morális imperatívusz szerint kötelességünk lett volna befogadni és megvédeni (morálisan felsőbbrendű nyugati barátaink folyamatos kontrollja, intelmei és útmutatásai szerint). A testvéri muzulmán török államnak és társadalomnak úgy látszik nincs ilyen kötelessége, az olajdollárokkal kitömött sivatagi muzulmán sejkbarbároknak sincs természetesen (ők ajándékként inkább nagyvonalúan teleépítenék mecsetekkel a Kiskunságot, ha kell, akár egész Európát), s a perzsa muzulmánoknak hogy lenne már, hisz ők ráadásul Alira esküsznek. Csak nekünk van ilyen kötelességünk, akiket ütöttek, aláztak románok, szerbek, csehek, szlovákok, oroszok, németek, franciák, és törökök, akik idején ük-ük-ük anyáink éltek és szenvedtek úgy, mint szerzőnk déd- és nagyszülei. Mi miért nem mondhatjuk, hogy elegünk van mások ütéseiből, veréseiből, kioktatásaiból, idegen kultúra sanda hódító ügyeskedéseiből? Miért is lennének nekünk olyanokkal szemben morális kötelességeink, akiknek irányunkban sosem voltak. És ha mégis érzünk morális kötelességtudatot szenvedő embertársaink iránt, miért nem választhatjuk meg magunk a segítségnyújtás helyét, módját és alanyát? Amit Szabó T. Anna morális parancsa vár el tőlünk, az a teljes önfeladás.

SE TÖBB!

Borzasztó. Az ember egyszer hebehurgyán elmélázik, mint a magyar vezetés 1918 táján, és akkor ez van, még 100 évvel később is...

A férje rémségesen szar alak..Dragomán ahogy csak tudja szidja Magyarországt a "jogállamiság és sajtószabadság" nevében pár francia kiadásért cserébe..