„Volt egyszer egy szörnyű, sokak által ma is visszasírt sorozat, a proletár-kispolgári életérzést összegző Szomszédok. A sorozatot Horváth Ádám, a diktatúra sokat foglalkoztatott rendezője rendezte. A történetbe beleírta feleségét, a borzasztóan tehetségtelen és irritálóan színészkedő Csűrös Karolát. Ő volt az ország „Etusa”. Kevesen tudják, hogy »Etus férje«, a nemrégiben elhunyt Horváth volt az, aki levezényelte a posztkommunisták bosszúját, és Hornék elvárásának engedve 180 tévést rúgott ki egyetlen nap alatt. Horváthot – ahogyan Gyárfás Tamás cimboráját, Székely Ferencet is – Göncz Árpád nevezte ki.
»Egy korszak lezárult… – mondta A Hét műsorvezetője, régi kollégánk, Stefka István vasárnap este. Megindultság érződött a hangján, bár öreg profi módjára palástolni próbálta azt« – írta az Élet és Irodalomban (1994. július 8.) Gádor Iván, mélyen liberális újságíró szinte barátsággal rólam, aki kemény harcokat vívott a rendszerváltás után a magára találó nemzeti újságírókkal. Aztán Gádor Iván is magára talált, mert mindjárt megállapította, hogy Nahlik Gábor és Csúcs László, az elnöki jogkörrel felruházott alelnökök a mainál is sokkal nyomorúságosabb, lelkileg és szellemileg még szétzüllesztettebb állapotokat hagytak maguk mögött, mint bárki más tette volna. Még György Péter esztétát, SZDSZ-es szakértőt is beidézte, aki ezt nyilatkozta: »az önök teljesítményét a szabad Magyarországon az egyik leggyalázatosabb médiateljesítményének tartom«.”