„Karsai László ügyesen forgatja a tollat (Deportálás, tömeggyilkosság, 1941, Magyar Nemzet, szeptember 1.). Írása felületes olvasásakor önkéntelen rokonszenv ébred a humánus érzületű emberekben a kitoloncolt zsidók irányában és ellenszenv a korabeli magyar közigazgatással szemben. Gondolom, ez lehetett az írás célja. A cikk tüzetes átolvasása nyomán azonban feltűnő, hogy az állításokat alátámasztó kellő számú tények hiányoznak.
A valós helyzet az, hogy csaknem húszezer nem magyar állampolgárságú, többségében galíciai származású zsidó embert 1941-ben kitoloncoltak a szülőföldjére, ahol mint utóbb kiderült, szomorú sorsra jutottak. Lényegében ebbe a történelmi ténybe kerültek be olyan sugallatok, amelyek nem kellően megalapozottak. Eszerint a magyar kormány biztatására vagy anélkül a magyar közigazgatásnak a kitoloncolásban részt vevő tagjai olyan összeesküvésszerű magatartást tanúsítottak, melynek során a magyar zsidóság közül, akiket csak lehetett, igyekeztek a kitoloncolásra kerülők közé helyezni.