„Elkerekedett a szeme, amikor meglátta a minap, hogy Rosta Mária szerint most Vidnyánszky Attila lenne a legmegfelelőbb az István, a király megrendezésére?
Mit tagadjam, meglepődtem, hiszen éppen ezt a darabot rendezem most. Amikor ez a beszélgetés megjelenik, akkor kezdjük a próbákat. A producer asszony telefonon aztán szerencsére egyértelművé tette, hogy abban az interjúban kifejezetten a rockopera rendezésére gondolt.
Ön pedig rock nélküli változatot rendez az Operaházban. Régi vágya volt?
Cseppet sem. Rosta Mária a darab gazdája, aki remekül tartja azt életben évtizedek óta, az ő ötlete volt, hogy legyen operaverzió is. Az Operaház akkor kért fel engem, amikor ők már megállapodtak, s eldőlt, hogy elkészül ez a változat. Nem értettem, miért kellene megrendeznem nekem is. Koltay Gáborét, Kerényiét, Szikoráét, Alföldiét, Novák Péterét és Székely Krisztáét is nagyon szerettem nézőként, úgyhogy megköszöntem a lehetőséget és nemet mondtam.
Most mégis rendezi.
Mert ezután megkeresett a producer asszony és nagyon határozottan kért – a szerzők nevében is! Az ember pedig hiú. Ha ennyire mondják neki, hogy nagyon nagy szükség van rá és csak rá, hajlamos igent mondani.”