Szintet kell váltanunk

„Egyesek szerint Margaret Thatcher a követendő példa, aki képes volt az ellenfeleinek beszédmódját is megváltoztatni, rájuk erőszakolva a neoliberális premisszákat. Ezért mondhatta, hogy a legnagyobb teljesítménye az új – a neoliberális diskurzust maradéktalanul elfogadó – munkáspárt. Mi azonban inkább úgy hisszük, ha rendszerkritikát kívánunk, nem az ellenféllel közös térfélen kell játszanunk, kritikátlanul elfogadva azt, ahogyan mások meghatározzák a lehetséges témákat, és nem is az a feladatunk, hogy másokra erőszakoljuk a saját nyelvünket. Természetesen nincs okunk rá, hogy a felszíni államot, az apparátusait és a különböző nyúlványait, a parlamentáris politikát, a pártokat és az általuk propagált ideológiákat megkíméljük.

Az alrendszerek, a mélyállam és az ellenállás azonban három olyan regiszter, amelyekről a kormányzati lakájmédiában aligha hallhatunk. Márpedig pontosan arról kellene mindenekelőtt szólnunk, amiről a hatalom nem csupán nem beszél, hanem természeténél fogva csakis hallgathat. Szintet kell váltanunk, meg kell tanulnunk másról és másként beszélni. Ne fojthassák belénk a szót.”