„Szpojler alert! Nem akarom lelőlni a poént, de négy év után arról írok újra a Cinken, hogy mennyire szeretném, ha újra egyesülnének az elszakított nemzetrészek, vagyis az Index és a 444.
Amióta augusztus 4-én a Német Tomi elküdte a fotót arról, ahol késsel feszegeti a táblámat a közös szerkesztőségi íróasztalunkról és bekattant, hogy tényleg visszavonhatatlanul vége, és azzal a lendülettel megírtam ezt az Index-sirató fb-posztot, soha többet nem gondoltam a Bodira, a Vaszilyre, a Gerényi-Superman-duóra vagy Schmidt Máriára. De tényleg. Azóta mégcsak nem is kattintottam olyan cikkre, aminek a címében bármelyikük szerepelt.
Azóta csakis csakis arra gondolok, hogy mi lesz a barátaimmal, illetve, hogy mi lesz az Indexszel, mármint nem azzal, amit még annak hívnak a bitorlók, hanem az igazival, bármi is legyen a neve.
Igazából máson se jár az eszem azóta. Néha úgy próbálom megközelíteni a dolgot, hogy mi reális, mi jöhet össze, néha meg úgy, hogy én mit szeretnék.”