Modellváltás a felsőoktatásban: azt se tudni, ló-e vagy szamár

„Minden egyes alkalommal újra meg tudunk lepődni, mintha lennének még határok, amelyeket most aztán tényleg átlépett a hatalom. Legutóbb a Színház- és Filmművészeti Egyetem (SZFE) alapítványa élére kinevezett kuratórium névsorán lehetett felháborodni, leginkább pedig az elnöki posztra szánt Vidnyánszky Attilán, akinek munkáját két olajmágnás is »segíteni« fogja. A névsor egyértelművé tette, hogy vitának nincs helye, az eddig ismert SZFE szeptembertől megszűnik.

Azonban akik figyelemmel kísérték a magyar felsőoktatás viszontagságait az elmúlt hónapokban, kevésbé lehetnek meglepődve. Nemcsak az SZFE bedarálása lógott régóta a levegőben, hanem a magyar felsőoktatás fokozatos »privatizálása« is, pontosabban az intézmények átjátszása az államtól a NER holdudvarának. Másfél éve tudni lehet, hogy a minisztérium a Corvinust az átalakítások fedezőménjének szánja. Az SZFE körüli botrány csupán minden eddiginél világosabb képet adott a modellváltások valódi céljáról.

Bár cikkünk apropóját a közelmúlt eseményei adják, jelen írással a Hallgatói Szakszervezet tagjaiként arra vállalkozunk, hogy megvizsgáljuk az alapítványi finanszírozásra történő átállást, a mögötte húzódó politikai és gazdasági motivációkat, hosszútávú hatásait a magyar felsőoktatásra. Erre már csak azért is szükség van, mert a nyilvánosságban meglehetősen nagy a zavar azzal kapcsolatban, hogy mit jelent az átállás, illetve hogy önmagában az alapítványi forma, vagy csak annak kivitelezése ellen kell-e szót emelnünk. A hatékony ellenállás első lépése a hatalom stratégiájának megértése, amelyhez összefüggéseiben kell látnunk a kritikus és független gondolkodást közvetítő egyetemek elleni támadásokat.”