Összefüggéseiben kell látnunk a kritikus és független gondolkodást közvetítő egyetemek elleni támadásokat.
„Minden egyes alkalommal újra meg tudunk lepődni, mintha lennének még határok, amelyeket most aztán tényleg átlépett a hatalom. Legutóbb a Színház- és Filmművészeti Egyetem (SZFE) alapítványa élére kinevezett kuratórium névsorán lehetett felháborodni, leginkább pedig az elnöki posztra szánt Vidnyánszky Attilán, akinek munkáját két olajmágnás is »segíteni« fogja. A névsor egyértelművé tette, hogy vitának nincs helye, az eddig ismert SZFE szeptembertől megszűnik.
Azonban akik figyelemmel kísérték a magyar felsőoktatás viszontagságait az elmúlt hónapokban, kevésbé lehetnek meglepődve. Nemcsak az SZFE bedarálása lógott régóta a levegőben, hanem a magyar felsőoktatás fokozatos »privatizálása« is, pontosabban az intézmények átjátszása az államtól a NER holdudvarának. Másfél éve tudni lehet, hogy a minisztérium a Corvinust az átalakítások fedezőménjének szánja. Az SZFE körüli botrány csupán minden eddiginél világosabb képet adott a modellváltások valódi céljáról.
Bár cikkünk apropóját a közelmúlt eseményei adják, jelen írással a Hallgatói Szakszervezet tagjaiként arra vállalkozunk, hogy megvizsgáljuk az alapítványi finanszírozásra történő átállást, a mögötte húzódó politikai és gazdasági motivációkat, hosszútávú hatásait a magyar felsőoktatásra. Erre már csak azért is szükség van, mert a nyilvánosságban meglehetősen nagy a zavar azzal kapcsolatban, hogy mit jelent az átállás, illetve hogy önmagában az alapítványi forma, vagy csak annak kivitelezése ellen kell-e szót emelnünk. A hatékony ellenállás első lépése a hatalom stratégiájának megértése, amelyhez összefüggéseiben kell látnunk a kritikus és független gondolkodást közvetítő egyetemek elleni támadásokat.”
A „konvergencia-programként” elhíresült dokumentum az élet minden területére kiterjedne. A Nézőpont Intézet azt is kimutatta, hány emberre lennének hatással a Tisza megszorításai.
Hallom az este arról hazudtál, hogy a ti programotok 140 oldalas lesz és készül.
Igen, ez is kötelező olvasmány, már persze ha nem vagy agyhalott tisza-szektás, és/vagy rohadék propagandista vagy „politikus” ugyanott.
Indul a nemzeti petíciós ívek postázása, március végéig várják vissza a kitöltött íveket.
A biztonságpolitikai szakértő szívesen leülne vitázni bárkivel, de eddig még nem hívták.
Még hogy nem lehet kétszer ugyanabba a folyóba lépni... Az ember egy kis időre elfordítja vigyázó szemeit az uniós birodalmi központról, erre ott az üvegkalickákban már ismét feltalálták a spanyolcsizm… spanyolviaszt. Most épp a Demokráciapajzs fantázianevű kezdeményezéstől dobtam egy hátast. Demeter Szilárd írása.
A véleménynek ára van. Rasszizmus, megfélemlítés és gyűlölet. A következmények pedig már nem csak szavak: ellehetetlenítés, fenyegetések és állandó nyomás. Mikor vált a megfélemlítés a baloldal egyik legfőbb politikai eszközévé?
Az orosz–ukrán háború egyik legérzékenyebb kérdésében történt előrelépés az elmúlt napokban.
