Kommunista Höfgen

Igen is meg nem is, kedves Zsolt. Höfgen nem azért működött együtt a nácikkal, mert náci volt, hanem úgy gondolta, hogy cserébe csinálhatja tovább a maga művészetét. Csakhogy átlátott rajta a hatalom, mert át akart látni rajta. Olyan helyzetekbe hozták, ahol kiderült, ki támogatja őket hitből és ki alakoskodik. A kommunizmusban is tudni akarta ezt a hatalom, a kádárizmusban is, nagyjából 1963-ig. Az "aki nincs ellenünk, az velünk van" politikai érában azonban már nem. Onnantól megelégedtek azzal, ha valaki nyilvános gesztusokat tett. (Ez alighanem magyar sajátosság. Illetve ma már a kínai és talán a vietnami rendszer is alkalmazza. Még az is lehet, hogy Kádártól vették át.) Onnantól lett sokak számára életstratégia belépni a pártba és belülről "tágítani" a határokat. Ehhez persze többnyire volt valameddig valamilyen ideológiai vonzalom is, de nem politikai azonosulás. Minél többen voltak ilyenek, annál kevésbé kellett alakoskodniuk. És voltak. És utólag el kell ismernünk, hogy működött is a dolog. Na nem annyira, amennyire remélték, de működött, humanizálódott ettől a rendszer. Höfgenizmus volt ez is, nem vitás, volt ára is, de nem feledkezhetünk el arról, hogy akkoriban mindannyian úgy gondoltuk, hogy az a rendszer sokáig fog tartani, egész életünket abban fogjuk leélni. Mi, akkori ellenzéki beállítottságú fiatalok utáltuk azt az atyáskodó leereszkedést, amelyet ezeknek az 56 után betört, meghajlított embereknek egy része felénk tanúsított, de ezt a helyzetet nem lehet a mából, a mai szabadságból megérteni és elítélni. Az atomfegyverek egyensúlyára épülő kétosztatú világ súlya alatt EZEN AZ OLDALON élni az azóta felnőtt nemzedékek számára (tapasztalatból mondom) elmesélhetetlen. És ne keverjük ide a besúgás kérdését. Az alakoskodó együttműködés, a 'höfgenizmus' és a besúgó hálózat ugyanannak a rendszernek két egymással alig érintkező szintje. Székely Gábornak párttagként nem kellett az elhárítás felé jelentenie. A párttagokat is megkereste az elhárítás bizonyos ügyekben és bizonyos személyekkel kapcsolatban, de nem kényszeríthette őket jelentésre. Sokan közülük, mégpedig a hatalmilag is azonosulók önként elmondtak az elhárító tiszteknek mindent, amit tudtak. Az alakoskodók nem, mert párttagként megengedhették maguknak az udvarias hárítást. Székely Gábor tehát nem azonos Szabóval, Tarral, Bódyval. 1975-ben, amikor a kongresszusi felszólalásról a fénykép készült, középiskolásként rendszeresen jártunk a szolnoki színházba és tanúsítom, hogy Székely Gábor rendezéseiben nyoma sem volt "az új szocialista ember" formálásának. Az igazi polgári színház volt, Székely pedig egy tipikus alakoskodó, aki tisztában volt azzal, hogy enélkül kicsinálnák őt és a színházát és nem tudná a rejtett üzeneteit átadni. Székely és a hasonlóak mentették át az európai polgári kultúrát a kommunizmuson. Tisztelem érte és köszönöm neki, mert nélküle kimaradt volna az életemből egy hatalmas élmény, nem lennék, nem lettem volna az, aki vagyok. Az ő színháza ma is zsinórmérték számomra. (A mai színházi világ sajnos nem éri el azt a szintet. Nem is járok már több, mint egy évtizede színházba.) És sz.rok a kongresszusi felszólalásra. Ahogy Szabó István és Bódy Gábor filmjei nélkül sem lennék az aki vagyok. Ők is átmentették a kommunizmuson az egyetemes polgári kultúrát. Sajnos alighanem olyan áron, amit morálisan már nem lehet nem elítélni. Itt már gondban van az ember. Szerencsére azonban a rendszer csak a fél életemig tartott és az a küldetés, amit ezek az emberek akkor, ott teljesítettek megszűnt, átértékelődött. Ám, ha még mindig tartana, meglehet, olyan világ jött volna Kádár után, amelyben az ő alkotásaik éltetnék ma bennünk a reményt. A rendszerváltozás után helyreállt az élet normális, kaotikus szabad világa ide-oda állásokkal, veszekedésekkel, túlzásokkal, politikai propagandákkal. Mindannyian, az egykori alakoskodók, besúgók is beilleszkedtek ebbe az új világba. A jót könnyű megszokni és ez a rend, minden bajával-gondjával, jövő iránti aggodalmaival jó, ahhoz képest. A mai Székely Gábor már egy az itt viaskodók, világnézetek között hadakozók közül. A magam részéről tojok a véleményére, mert a nemzeti-szabadelvű-konzervatív értékmezőben mozgok, ő pedig alighanem egy egész másban. De a múltat akkor sem értelmezem át a mából, kedves Zsolt.

Ez már elment tisztelettel. Legutolsó lehetősége az ügynökök, jelentők és az egész szt- tiszti csapat nem eltakarítására de legalább visszametszésére az első Orbán kormánynak lett volna. A nagytakarítás nem történt meg. Miért nem tették meg, azt Orbán tudja a legjobban, Bayer ha megkérdezné, és megírná,akkor legalább megtudnánk és nem kellene ilyen cikket írini. Máig küzdeni kell a bolsevik kocsikkal emiatt, hiszen ha jól emlékszem Orbánt Meggyessy váltotta, aki nem is lehetett volna ha van nagytakarítás, Orbán előtt még tán a pufajkás Horn volt. Antall tisztára mosása épp most zajlik cikksorozatban a Pesti Srácok oldalain. Tehát hogy Székely ma szónokolhat az nem csak az ő jellemhibájából fakad. Úgy van vele, meghagyták a posztján, miért is ne?? Aki nem Csurka és Wittner jellemével bír, úgy gondolja most is fasza gyerek, hiszen nem történt semmi velük , sőt...

annamanna! Figyelsz, öreglány, figyelsz? Miért nem te írtad meg Bayer helyett a cikket? Mert szelektív a memóriád...? Mert aljas vagy...? Miért?

Kitünő irás, Zsolt!