„Nézem azt a képet, amely a napokban került elő az egyik internetes portál jóvoltából. Fekete-fehér fotó, még valamikor februárban készült egy számomra ismeretlen irodában. Talán Magyar Györgynél, aki jómódú »nyugdíjasként« politizálásra adhatta a fejét, s néhány szendvics, meg műanyag pohárból felszolgált üdítő mellett diskurzust kezdeményezett a holnapról. Alig ismert és ismeretlen arcok néznek a kamerába. Ők az Ellenzéki Együttműködés – az ELEGY – alapítói.
Mintha már láttam volna ezt a képet. Vagy mégsem ezt? Az a felvétel a budapesti egyetem jogi karának egyik professzori szobájában készült, istenem, valamikor a történelem előtti időkben! Az ellenzék akkori prominenseit ültette egy hosszú asztal, az Ellenzéki Kerekasztal – az EKA – köré néhány jogászember. Sokan voltak, s akinek nem jutott szék, a falat támasztotta. A többiek, egy pillanatra felhagyva a diskurzussal, belenéztek a lencsébe. Ha akkor kérdeznek, talán csak megvonom a vállam, ki a fene az a Kónya? Az a lakli szőke, valami Fodor? Hátul, a bal sarokban, egy alacsony, soványka, szakállas legény mellett egy kajla bajuszos szorong fél fenékkel a székén; látszik rajtuk, büszkék arra, hogy egyáltalán beengedték őket a »nagyok« közé.
...
Arról a most készült fotóról jobbára az ELEGY ismeretlen figurái néznek rám. Ha sikerülne egyezségre jutniuk egymással, ha meg tudnának egyezni, ha...
Talán most ők küldhetnék el a történelem süllyesztőjébe az illiberális demokráciát, ahogyan az elődeik tették – az EKA álmodozói – a szocialista demokráciával.”